Amerika

Azt hittem sosem érkezik el ez a pillanat...ma elmentek haza a gyerekek!

Na jó, ez így nem teljesen igaz, mert igazából az egész hamar eltelt. Tavaly a végén már nagyon szenvedtünk, de idén pikk-pakk vége lezz az egésznek.

Tegnap volt egy kis összetűzés a konyhán, Israel és Tono majdnem összeverekedtek :P Nem tudom mi baja van Israelnek, de napok óta meg sem szólal, és Tono meg az a fajta aki szereti a balhét. Így amikor Isra véletlenül nekiment, és nem kért elnézést, Tono majdnem lecsapta :D Hülye majmok...

Ez pont a szünet előtt volt. Mikor is én lementem az internet szobába, majd megjelent Mike komoly arccal, hogy beszélni akar velem, menjek ki vele. Akkor láttam meg, hogy Alex áll kint :D Ő a Campleaders főnöke otthon, és jött meglátogatni :) Tavaly is voltak pár helyen, de persze csak a jó helyeken, aztán utazgattak. Nekik megéri ez :) Na, és idén eljött hozzám, megnézni jól vagyok-e, minden rendben van-e.

Aztán mikor visszamentünk ebédre, Jessica (Mike felesége) adott nekem egy pólót, amit az inter-lányok kaptak idén. Szürke, és nagyon jól néz ki. A vasárnapi staff meetingen szokott lenni tombola, és múlt héten nyertem egy pólót, de xxl-s volt, így megkérdeztem tőle, hogy nem kaphatok-e helyette valami mást. Akkor kérdezte, hogy van olyn amit szeretnék, és én persze ezt választottam. Szóval kivételesen olyat kaptam ami idei póló, és még méretben is jó. A junior lányok vezetőjétől pedig már kaptam korábban egy pink színűt, ami szintén idei :) Még egy pulcsira fáj a fogam, de azt sajnos rendelték, és tuti nincs belőle seholsem elfekvő darab. De azért jó, hogy mi takaritunk majd mindenhol, az irodában is, és akkor talán elcsenhetünk néhány darabot :) Persze csak ha szerencsénk lesz :)

Tegnap este még átmentem a kedvenc kislányaimhoz, aláírták az albumomat, és csináltam rólk fényképet, majd mindenki megnézheti. Apropó album...szépen telik be. Sokan írtak már bele, és még páran fognak is. Persze nem mindenki, csak akiket igazán szerettem. Sajna a korábbi fényképek kicsit "megkoptak", mert az oldalak pár helyen összeragadtak, de azért imádom!

Na, mostanra ennyi, mert kell menni vissza a munkába...de már csak 8 nap munka és egy szabadnap :)

Bocsi bocsi bocsi...írhatnám ezt is. De igazából azért nem írtam eddig, mert nem volt mit. Felesleges beszédnek meg nincs értelme.

A munka egyenlőre megy a maga útján, egész jó napjaink vannak, két szünet jó esetben, szórakoztatjuk magunkat munka közben is. Már profin forgatom a hamburgert, a sütit, elkapom a repülő szőlőt :))))

Csütörtökön kezdődött a Color War, ami a gyerekek kedvenc programja az egész tábor alatt. Mindenkit beosztanak egy csapatba, és egymás ellen vetélkednek 5 napig. Minden évben pirosak vannak a kékek ellen, idén piros vámpírok és kék varázslók vannak :))) Ilyenkor estére teljesen kimerülnek, és kicsit több nyugi van mindenkinek. Főleg a specialistáknak, mint a Bobby, mert ilyenkor nem mennek foglalkozásokra. Persze mennek a medencébe meg ilyenek, de az más.

Vasárnap szüneteltették a játékot, mert Visiting Day volt. Végre ez is elkövetkezett. Szerencsére idén sokkal kevesebben jöttek ebédelni, a legtöbben elmentek valahova a gyerekkel. Szóval nekünk egész túlélhető volt. Főleg, hogy én tudtam, hogy este megyek ki a táborból! Viszont kiderült, hogy Marek nem tud elvinni, mert valakit ugyanebben az időben a reptérre kell vinnie. Beszéltem Mike-kal, aki meglepően segítőkész volt, és elintézte, hogy az apja testvére Abby és Linda elvisznek. Ők upper staff...és nem nagyon szoktak ilyet csinálni, szóval érezhetem magam megtisztelve ám ;)

Aztán ebből már jött a következő probléma, mert kitalálták, hogy 4:30-kor induljunk, mert akkor ők megvacsoráznak ott, nem gond-e ez nekem. Háát, mondtam nekik hogy Missyvel beszéljék meg, mert csak ő engedhet el. Nem tudom Linda mivel győzte meg, de rögtön elengedett, úgyhogy vacsorára már vissza sem kellett mennem. Ennek kiváltképp örültem, mert volt egy kis időm összepakolni, zuhanyozni meg minden.

Éváékhoz kb egy óra alatt lehet odaérni, persze csak ha nem térít el a GPS máshova :)) Szerencsére nem volt gond, hogy hamarabb értem oda hozzájuk, együtt vacsiztunk. Volt paprikás krumpli :)) Hiányoznak már a magyaros ételek...na nem csak az, hanem már minden...de ez van ha elutazol hónapokra!!

Reggel végre nem az órára keltem fel...hónapok óta először...hanem a szülinapi sms-ekre :DDDDD De ez valahogy nem zavart ;) Na meg jó volt, hogy átfordultam a másik oldalamra, és nem kellett felkelni. Reggelire kaptam magyar kolbászt és kőrözöttet :D Aztán elmentünk a bevásárló központba, mert fagyizni akartunk a Cold Stone-ba, ami mondanom sem kell zárva volt. Körbe néztünk, vettem egy Aeropostale pulcsit, jó vastag...jó sokba is került, de hát elvégre a szülinapom van, nem?? Végülis otthoni viszonylatban nem drága, 10 ezer Ft, ilyet otthon sem veszel meg olcsóbban, csak itteni viszonylatban sok, de talán nem is annyira. Összehasonlítva az Abercromie and Fitch-el, ahol ennyiért egy pólót sem kapsz :DDD

A pénzköltés mindig jó hatással van az ember hangulatára, még annak ellenére is hogy nem kaptuk meg a vágyott fagyinkat. De nem adtuk fel ilyen könnyen, mert átmentünk a város másik végébe, ahol van egy másik Cold Stone, de hihetetlen módon az is zárva volt. A bolt üres volt, szóval valószínűleg megszűnik, amit nagyon nehezen értek meg, de úy néz ki :((( A második pofára esés után végül hazamentünk ebédelni, mert várt a rakott krumpli :DDD Jól bekajáltunk belőle, utána meg fagyit ettünk, sütit amit Éva csinál nekem szülinapi torta néven. Az ő családjukban ezt szokták sütni szülinapokra, nagyon kedves volt tőle, hogy nekem is ezt csinálta. Gondoltuk elmegyünk moziba, de végül csak a nappaliig jutottunk el, és a bazi nagy tv-n néztünk meg egy filmet. Majdnem olyan volt, mint a moziban, csak bőr fotelben ülhettem :D Boogie és Zorro is élvezték nagyon :)

5 körül indultunk haza, mert még időben akartunk visszaérni a táborba, mert azt üzenték, hogy van valami meglepi nekem. Mikor a házba értem, az ágyamon találtam egy nagy borítékot, rajta az állt, hogy Happy Birthday Zsofi :)) Egy bazi nagy zenélő Madagaszkáror képeslap volt benne, ami a mese zenéjét játsza le. Írt bele nekem Pili és Bobby, Chajotini és Guzi Guzi, na meg Manolo természetesen :))) Volt a borítékon egy cuki kis pillangó is amit a Crocs papucsra lehet rátenni. Nagyon aranyosak, mert láttam ezt a képeslapot a CVS-ben, mikor együtt voltunk ott a múlt héten, de nem vettem észre, hogy megvették :)

Együtt mentünk vacsorázni, a változatosság kedvéért sült krumpli volt :)) Mintha nem ettem volna elég krumplit a mai nap, de mondjuk itt a táborban sosincsen, szóval nem bánom, mert szeretem :) A porból készült vízzel elkevert püré ugyanis ehetetlen :DDD

Szóval mondhatom, hogy jól sikerült a szülinapom, igaz lehet valakinek unalmasnak tűnik, de majdnem 4 hónap tábor után ez pont jó program volt :))) Ráadásul van egy gyönyörűséges új pulcsim is :))

Na, ha történik valami, akkor van okom írni. Persze ez nem jelenti azt, hogy van is mindig időm rögtön leírni mindent.

Szóval csütörtökön a délutáni szünetemben itt ültem az internet szobában, és Évával beszélgettem. Mondta, hogy nem dolgoznak pénteken, szóval mi lenne ha találkoznánk. Na, mondom szuper, megyek a civilizációba :DDD Felmentem az irodába, megkérdeztem Mike-tól, hogy Marek elvihet-e a kocsival. Szerencsére azt mondta igen, ezért este miután végeztünk fiúkkal is, én elkéredzkedtem hamarabb, lezuhanyoztam, és irány Lancaster. Az út normálisan 1 óra pont, de persze ha én és Marek együtt vagyunk tuti valami történik :DDD Belekeveredtünk valami dugóba, és ott ácsorogtunk fél órát. Legalább beszélgettünk egy kicsit, mert ha ketten vagyunk csak akkor normális mostanában. Elmesélte az egész Atlantic City-s történetet is. Aztán 9-re oda is értünk az Éváékhoz, és megkönnyebbült mikor mondtam neki, hogy másnap nem kell értem jönnie, majd ők hazavisznek. Haza...mármint vissza a táborba :))) Inkább élnék a mosómedvékkel a pagoda alatt, minthogy ezek a faházak legyenek az otthonom!!!!!

Éváéknál végre rendes ágyban aludhattam, ami az ittlétem egyik legjobb élménye :))))) Na jó ez kis túlzás, de igazi élmény hónapok óta. Hiányzik az ágyikóm, az új szobám...meg úgy minden más is :) Mostmár kezdek ezen gondolkodni, kezd sok lenni ebből a hülye táborból :((

Délelőtt nem nagyon csináltunk semmit, beszélgettünk, el kezdtük nézni a Rettenthetetlent a bazi nagy tv-n, ami Gyuri nagy kedvence :) Kínaiba mentünk ebédelni, aztán megnéztük az outlet boltokat, amiről Lancaster híres a Dutch Wonderland mellett :) Megint megtaláltam az Oakley napszemüveget amit kinéztem magamnak, mindössze 260 dollár, de ha nem a polarizált lencsével veszed, akkor csak 160. Itt meg lehet tekinteni milyen állatul néz ki, de nem pont ebben a színben, hanem feketében gondolnám:

http://www.oakley.com/radar

Végülis még mindig azt mondom, hogy megéri, de idén inkább a Karib-tengeri hajóútra költöm a pénzt :) Erről jut eszembe, a csaj aki jön velem tök jó fejnek tűnik. Alig várjuk, hogy végre ott lehessünk, már számoljuk vissza a napokat :) Holnap beszélek vele megint msn-en, és foglalunk szállást, meg ő a repcsijegyet is.

Szóval az outletben vettem magamnak egy olcsó napszemüveget, mivel drágát nem veszek idén, de ez is nagyon jól áll ;)))) Aztán az Aeropostale-ban vettem egy halász nadrágot meg egy pólót, ez a márka itt nagyon vagány és divatos ám ;)))

Elmentünk vásárolni a Walmartba is, ott végre valahára találtam olyan karkötőket amik itt most nagyon trendik. Különböző formájuk van, és itt mindenki gyűjti ezeket, a lényeg, hogy minél több legyen a kezeden belőle. Vettem 4 csomaggal, majd osztozunk rajta mindannyian, oké? :)))) Náluk otthon csináltunk kőrözöttet, amit elhoztam a táborba is. A mexikóiak kérték, hogy hozzak nekik valami magyarosat. Megkapták, és szerették is. Kell itt a konyhán is csinálnom megint :))

A szombat elég gyorsan eltelt, de aztán jött a vasárnap. Az első visiting day...tábori életünk egyik legrosszabb napja ez. Reggel úgy kezdtük, hogy összevesztünk Antonioval, ami nem meglepő, mert egy arrogáns faszkalap, aki sosem dolgozik. Én meg mint supervisor, próbálok rá hatást gyakorolni. Bár hiába...

Végülis túl éltük a napot, nem is volt olyan vészes, mint tavaly, mert mindenki segített a másiknak. Mondtam Missynek, hogy ez nem fog működni, mert nem lehet vele együtt dolgozni, viszont nekem meg semmi hatalmam nincs, csak beszélek a levegőbe, de tudja, hogy azt csinál amit akar. Végül hétfőn megdöbbentő híreket kaptam Pilitől, mondta, hogy a csajok készülnek valamire, szóval legyek résen. Hát mondom jól van, Missy ismer, tudja, hogy jól végzem a munkám. Délután újabb meglepő dolog történt. Guzel, az orosz lány kiköltözött a Dell házból, de ő ennek örült. Viszont a többi lánytól tudom, hogy azért kellett mennie, mert bepaszolták, hoy lopott tőlük. Nemcsak, hogy tőlük, de a mosodában is lopott a ruhák közül. Ekkor belémhasított, hogy tavaly ő volt velem a Dell házban, mikor eltűnt az ipod...ráadásul a konyhán dolgoztunk mindannyian aznap mikor ez történt. Igaz, hogy bizonyítani nem tudom, de szinte biztos vagyok benne, hogy ő volt. Ráadásul én mondtam anno Mike-nak, hogy mindenkit ott motozzon meg, és meg fogjuk találni, de nem tette, mert "biztosan nem a staff közül volt valaki". Nesze neked seggfej!!!

Nagyon mérges voltam, ezért beszéltem Missyvel, aki azt mondta, mondjam el Mike-nak, de nagyon nem fog cselekedni, mert ha ő is volt, se lehet bizonyítani. Ezért vacsoránál beszéltem Mike-kal, de nem nagyon mondott semmit, hisz mit is tehetne. Ezek után jön a Lee, és jól lebaszott, hogy mit akarok én 1 év után, és hogy különben is Guzel az ő alkalmazottja, és próbálja visszhang nélkül kezelni ezt az ügyet, és különben is. Én meg csak álltam ott Missy mellett, hisz ő mondta kivel beszéljek, azt se tudtam mit mondjak...

Ezek után a nap fénypontja az volt, hogy eltakarítottuk a romokat a gyerekek után, de Missy mondta, hogy menjek vissza és ellenőrizzek mindent mégegyszer, aztán oda állított a Lee-vel és közölték, hogy a mexikóiak panaszkodtak rám, hogy többször is durva voltam velük, és nem fenyegettem őket, hogy ki lesznek rúgva...és innentől kezdve a további gondokat elkerülve nem vagyok többet supervisor...hát no comment!!

Ebben a köcsög világban mindig az kap a pofájára, aki dolgozik mindenki más helyett, és mint supervisor próbálja rendben tartani ezt a kócerájt...annyira jellemző. És mindez azért történik, mert én csak névlegesen voltam valaki, de amint aszerint próbáltam cselekedni, akkor már durva voltam, és miután arról volt szó az ellenőrzés után, hogy az első aki nem dolgozik megy haza, azt mertem mondani, hogy mehet haza ha továbbra is ilyen arrogáns lesz....már én vagyok a rossz. Meg miután Missy azt mondta, hogy beszéljek Mike-kal és én beszéltem vele, is én vagyok a rossz...erről ennyit!!

Ma mindezek ellenére jól éreztem magam, és igazából sokkal jobb ez így, mert nem idegeskedek. Szarok az egészre, mert innentől kezdve nem az én felelősségem mit csinálnak. Amíg én elvégzem a munkám, és ők nem, Missy dolga lesz. Szarok rájuk, és nem fogom nézni megcsinálnak-e mindent. Ettől függetlenül ha nem lesz meg, továbbra sem mehetek szünetre amíg meg nem csinálják, de legalább nem én leszek lebaszva érte...

De azért az jellemző, hogy Missy ennyire nem ismer, hiszen tudnia kéne, hogy nem voltam velük gonosz, egyedül ezzel a kis köcsöggel néha, de hát elvileg ez volt a dolgom... Ráadásul elém már kész tényekkel érkezett, meg sem kérdezett, hogy valóban így történt-e, valóban durván beszéltem-e velük, mindegyikkel stb...

Mindegy, a lényeg, hogy már csak a holnapot kell kibírnom, mert csütörtökön Hershey Park végre. Szerencsére nekünk még csak nem is kell a gyerekekkel mennünk, hanem csak mi. Az legalább jó lesz, mindezek ellenére is. Jövő héten pénteken pedig bérelünk autót, és elmegyünk Six Flagsbe Rafael-lel és másik két mexikói fiúval. Szombaton nem tudom még ki fogja használni a kocsit, de este elmegyünk vacsorázni Pilivel, Bobbyval, Manoloval és Marekkel. Bobby szülinapja ma van, de nem mehetnek ki a táborból. Az enyém pedig utána lesz, így megünnepeljük azt is előre, az övét pedig utólag. Aztán vasárnap pedig Piliék használják majd a kocsit, mert nekik akkor van szabadnapjuk. Szóval nem fog az utazás se sok pénzbe kerülni, és mindenki nyer az egésszel. Már alig várom!! Főleg a vidámpark részét :))) A következő vasárnap pedig már a második visiting day lesz...akkor már majdnem vége a tábornak. A gyerekek távozásáig már csak 27 munkanap van hátra (a szabadnapokat nem számolom bele...), és utána a post camp meg már gyerekjáték, szóval azt nem számolom. És....utána....végre....elérkezik a várva várt, joggal kiérdemelt "nyaralás"....aaaaaaaaa Karibi hajóút :)))

De most zárom soraimat, mert kezdenek itt túl sokan és túl hangosak lenni. Megyek a házikómba nézni valami filmet.

Elnézést mindenkitől, mert az előző bejegyzés valóban nem volt olvasható, viszont most sem lesz az, mivel nincs meg a szöveg. Hülye blog.hu....

Tehát fogalmam sincs mit írtam már a múlt héten, pedig sokat írtam erre emlékszem :)))

Itt sok említésre méltó dolog nem történik, mint tudjuk munka munka és munka van. Több mint tavaly, szarabb és bonyolultabb ételek, így minden továbbtart.

Délutáni szünetekben meg inkább pihenünk, hogy legyen energiánk befejezni a napot.

Most sem írok sokat, csak a nyár legnagyobb sztoriját!!!!!!!

Egy csapat councelor elment a hétvégére Atlantic Citybe. Béreltek 30-an egy buszt sofőrrel, Marek is ment velük. Engem is hívtak, de már túl későn, így én nem tudtam menni. A lényeg, hogy még vissza se értek mi már tudtuk, hogy milyen nagy sztorik történtek. Marek szombat este tök részeg volt, és nem tudott bemenni a szobájukba, de az egész emeleten ők voltak a motelben. Ezért mikor látta, hogy nyitva van a szomszéd szoba ajtaja, bement, és automatikusan lefeküdt az ágyra. Észre sem vette, hogy ott nem ők laknak. Reggel arra ébredt, hogy egy kurva ép "tevékenykedik rajta" :DDDDDD De közben a másik csaj kirabolta...

Hadd ne mondjam, hogy nem is ő lenne ha nem vele történt volna....

Mikor visszaértek a táborba mindenki rajta röhögött, meg gondolom a buszon hazafelé is kapott eleget...no comment :)))

Szerintem ezt a sztorit évekig emlegetni fogják még...ha ő már nem is lesz itt.

Én jelenleg nem tudom ezt felülmúlni, és különben is fáradt vagyok, úgyhogy megyek vissza a házikómba, mielőtt leszakad az ég.

Olah, como estas? Bien? :)

Mire nyár vége lesz, már perfekt leszek spanyolból :)

Megérkezett a mindenki a konyhára, így mostmár teljes a létszám. Első nap csak jöttek és jöttek, azt se tudtuk mit kezdjünk velük. Szegény Anette ki is akadt, mert állandóan három felől kérdezték mit segítsenek. Missy se tudott 8 felé szakadni, úgyhogy valakinek kezébe kellett venni a dolgokat. Magamhoz vettem a listát a tenni valókkal, és egyesével kiosztottam mindent. Megmutattam mit hogyan csinálunk, és 5 perc múlva mindenki dolgozott valamin. Másnapra kiderült, ki mihez ért és, hogy mennyire beszélnek angolul. Én magamhoz vettem Alé-t, akinek nem ez a neve, de így hívjuk, Antonio-t és Ernestot. Mindhárom egész jól beszél angolul, és jól is dolgoznak. Nem tudom, hogy ez csak a kezdeti lendület-e, vagy végig ilyenek lesznek, de egyenlőre iműdom őket :)))) Missynél maradt Anette, Ophélia és egy fiúcska Israel, aki séf akar lenni. Nagyon ügyes, úgyhogy ő nagy segítség hátul. Rafael, a cook pedig kapott egy segédet, és Sergio tesvérét extra segítségként. A többi fiú, Manolo és Octavio pedig maradt mosogatni két új fiúval, akik nem nagyon beszélnek angolul, de nem is nagyon kell nekik. Három lányt pedig kineveztünk péknek, és ők fogják az öszes süteményt, brownie-t és szülinapi tortát legyártani. Szerencsére ehhez kb egy ember is elég, szóval ők mindenhol besegítenek majd. Az elején voltak kisebb elakadások, de mostmár úgy tűnik, mindenki tudja mi a dolga, és csinálják is szorgosan. Még engem is szeretnek :)))) Mindennap leírnak nekem 10 spanyol szót, és másnap komolyan számon is kérik :))) Esténként mennek a pályára focizni, és ha nem is játszom, azt elvárják hogy menjek velük.

Tegnap a szünetben bementünk az internet-szobába, és mindegyik felvett facebookra. Akartak csinálni velem egy képet, de végül csak Ernesto és én vagyunk rajta. Aztán a rádióban a "Love is in the air" ment, és rögtön elkezdtek poénkodni, hogy mi együtt vagyunk, és hülye kommenteket kezdtek el irogatni a facebookon. Akkora röhögés volt, hogy Mike lejött az irodából, és kérdezte min szórakozunk ilyen jól :DDDD

Azóta is ha jönnek dolgozni, kezdik előről az egészet :))) Igazán szórakoztatóak, és mindig vidámak. Szóval mondhatom, hogy elégedett vagyok, mert egyenlőre minden jól alakul.

Már egy csomó councelort is ismerek, orientation week ezért is jó. Mert gyerekek még nincsenek, azzal vannak elfoglalva, hogy ismerkedjenek, és esténként mi is ott vagyunk a canteenban, szóval "még" velünk is beszélgetnek. Zsizsi drágám, a kedvenced sajnos nem jött vissza, úgyhogy a közös kép nem kerül megvalósításra :) Henry és Jamie se jöttek vissza, ami nem csak az ismert okból szomorú, hanem mert nagy mókamesterek voltak. De helyettük itt van Will Ausztráliából, aki hasonlóan jó arc. Jez Man, Cody és Ross, Bryan: na róluk még biztosan fogok mesélni. Cody állandóan ping-pongozik, és a múltkor már odamentünk hozzá megkérdezni meddig tervezi folytatni, erre rávágta, hogy egész este. Hát jó mondom, akkor én meg ide ülök és minden egyes szervánál mondogatni fogom, hogy veszíteni fogsz, és meg is tettem. El is kezdett veszíteni, és már totál ideges volt :)))) Végül visszaültem a többiekhez beszélgetni, majd odajött  és megjegyezte, hogy egy boszorkány vagyok, mert mikor ott hagytam végül ő nyert. Tehát mi is hozzáfértünk végre az asztalhoz és az ütőkhöz. Kb másfél órával később megint láttuk őket játszani, és poénból odaültem. Még meg se szólaltam de máris elrontotta :DD Rám nézett, és mondta, hogy ugye nem tervezem ott maradni míg játszik :) Mondtam, hogy nem, ez csak poén volt.

A tegnap nagy eseménye volt még, hogy mikor ebéd után visszamentem a házikómba, ott volt Dane és Lee (maintenance főnök és Missy pasija), akik épp kicserélték a régi légkondit egy működőre!!!! Mostmár tökéletes kis helyem van, ami csak az enyém egész nyáron. Igaz a vécé nem folyik le rendesen, a légkondi csöpög, de nem csak úgy néha, hanem folyamatosan. Szóval alá kell tennem egy törölközöt, és kicserélni óránként. De legalább működik, és jó hideget tudok csinálni ha akarok. És ha be van kapcsolva, akkor a reptéren érzem magam boeing-ek között. De mindezek ellenére nekem van a legjobb helyem szerintem.

A szabadnapjaim úgy lesznek mint tavaly, hetente egy, de ha megvesszük a kocsit, és elmennénk messzebbre (ezt így írják???), akkor kaphatok 2 napot is együtt. Csak úgy kell terveznem a saját csapatom napjait.

Van egy meglepetésem is, de azt nem mondom el senkinek. Majd meglátjátok ha hazaérek!!!! Vagy talán hamarabb is, még nem tudom ;)))

Most megyek, mert meg kell találnom Mareket. Valamikor megy a civilizáció felé, és én szeretnék vele tartani, elvégre szabadnapom van!

Most történnek említésre méltó események, úgyhogy ideje írnom nektek :)

Kedden este "megkaparintottuk" Adam autóját, és elmentünk bowlingozni. Ez itt a távoli földrészen úgy történik, hogy megvesszük az alkoholt, és magunkkal visszük a bowling pályára. Vettünk is sört, meg "női" piákat. Mondhatni olyan, mint a Bacardi Breezer, csak erősebb. Szóval iszogattunk, játszottunk. Én lettem a legrosszabb játékos...mondjuk ez nem meglepő :)))))) Csináltam egy rakás képet, mert kb csak én vittem fényképezőgépet. eltettem mindent a picasa-ra, úgyhogy megnézhetitek. Nagyon jól éreztük magunkat, talán ez volt az utolsó kikapcsolódási lehetőség alkohol érintettséggel, mert a gyerekek hamarosan megérkeznek.

Szerencsére másnap szabadnapunk volt, így nem kellett felkelni. De a sok rohadt madár miatt nem lehet itt aludni. Ráadásul az internet is elment, így egész délelőtt unalom ült a táboron. Végül Prisci és Sergio elhívtak magukkal, jött értünk Jeff (az egyik maintenance-es fiú), elmentünk mászkálni egy kicsit. Vásároltunk, ettünk mexikói kaját, semmi különleges.

Ma nagy sajnálatomra nem kellett a konyhán maradnom, de elég jó munkát kaptam. Meg kellett locsolnom az összes virágot a táborban, Georgia kis kerteket csinált mindenfelé, és azokat mindennap meg kell locsolni. Kaptam egy golf kocsit meg locsoló kannákat, és egész délelőtt ezzel voltam elfoglalva. Aztán segítettem Priscillanak takarítani. Délután meg maradtam a konyhán, előkészítettem az ebédlőt, mert holnap jön egy csoport. Fő zsidók, 45 fő, és kb 12 faházban laknak majd. Agyrém! Megjegyzem: 1 faház kb 12 fő!!!!

Feltehetőleg holnap így maradok a konyhán, és utána meg már mindenki megérkezik, és végleg maradok a konyhán. Vége a karbantartós rémálomnak :DDDD

Ma megjött Jay is (gondolom mert jönnek a fő zsidók), érte kellett menni a reptérre, mert a saját gépével érkezett...pffffffff :DDD

Vacsora után elvitt mindenkit a Dairy Queen-be, ami a közelben levő legjobb fagyizó. Három kocsival mentünk, és mindenkinek ő fizetett. Biztos pénz állt a házhoz az Aqua Parkban :DDDDD

Remélem otthon minden rendben...tudni persze nem tudom...mert senki nem ír nekem semmiről :((((((

Mindig csak a munka...na jó ez nem igaz egészen. De ha épp nem dolgozunk, akkor kitalálunk valamit. Szoktunk teniszezni, focizni, társasozni, úszni a medencében, vagy éppen csak beszélgetni a canteenban.

Szerencsére jó fej mindenki idáig, majdnem mindenki itt volt tavaly is, és valamennyire ismerjük már egymást. Aki counselornak jött, még az is uno-zik velünk ha épp úgy alakul, kiváncsi vagyok mi lesz ha itt lesznek a gyerekek. Vajon akkor is jóban lesznek-e velünk.

Nemrég voltak itt a kungfu-s gyerekek, állandóan gyakoroltak, és reggeli előtt edzésük volt...hihetetlen. Aztán volt itt egy iskola 6. osztályos gyerekekkel, na ők borzasztóak voltak. Hangosak, koszt hagytak maguk után, és már reggel 6-kor kukorékoltak! Természetesen mellettem laktak, így már én is fent voltam hajnalban, csak próbáltam visszaaludni...több kevesebb sikerrel.

Ma érkezett a "Princesses" csoport, ami apja és lánya táborozást takar. Ma bográcsoznak, szóval nem mi csináltuk a vacsorát nekik. Holnap majd horgásznak meg ilyesmi. Hallottam már hogy van ilyen tábor, de inkább a saját szemének hisz az ember...és tényleg létezik :D Ők itt lesznek  napot, aztán már csak egy 3 napos tábor lesz rendes zsidó gyerekekig.

Remélem addig már nem kell maintenance munkát végezni...bár 2-3 nap még esélyes. A konyhán is jó a hangulat, az új cook, Rafael iszonyú béna. Úgy állítja be magát mint aki profi, de akármikor kell csinálnia bármit, teljes frászban van és kapkod. Első nap leégette a csuklóját forró vajjal, és azóta is baromi ronda neki. Ma tortellinit kellett csinálnia, de majdnem ehetetlen volt :) Ráadásul szerintem enyhén buzi is...bár itt vannak ilyenek, legalább jól érzi majd magát a Delta buzi tábor alatt :DDDDD

Missy velem jófej, Manolo is, aki most segít nekem, ő marad itt a konyhán később is. Feltehetőleg akik jönnek még a konyhára, azok is értelmesek lesznek, és akkor nem lesz gáz a munka.

Találtunk egy porszívót, szóval kitakarítottam a "lakosztályomat", és most egészen rendben van. Szereztem egy pokrócot a földre, és új takarót ami színes. A falra kitettem a fényképeket amiket vittem magammal, és egészen otthonos lesz a nyár végére :) Vettem egy oltári jó párnát, pont elég magas, elég széles, tökéletes. Már csak azt kell kitalálnom hogy viszem haza :)))))))

Sok minden erre nem nagyon történik amúgy, nagyjából amiket leírtam. Remélem mire legközelebb írok, beszámolhatok valami izgiről is ;)

csók édeskéim :)

A hét közepén megtudtuk, hogy a hétvégén nem dolgozhatunk, így gondoltuk kitalálunk valami programot. Két nap tanácskozás után arra jutottunk, hogy mégse bérelünk autót, mert senki sem akar pénzt költeni. Péntek reggel Lee megkérdezte, hogy akkor ki marad a táborban és ki megy el valahova, mert ők sem lesznek itt a hétvégén, és ha mindenki marad akkor gondoskodni kell valami ételről. Végül azt mondtuk legyen, és bérelünk autót. Délután (a szuper egész napos festés után...) elvitt minket Marek Oxfordba, és elhoztuk a kocsit amit béreltünk. Mivel hosszú hétvége van, hétfőn Memorial Day (nyár hivatalos kezdete), ezért még kedvezményt is kaptunk. Csak a szombatot és a vasárnapot kellett kifizetni, és az autót ráérünk visszavinni hétfőn este.

Pénteken este elmentünk a Walmartba fagyizni, meg vásárolni. Még mindig lehet kapni a pillangós órámat ;) Sőt, láttam nyuszis melltartót és bugyit :D Mindenki vegye magára aki úgy érzi rá tartozik :DDDDDD

Szombaton úgy volt, hogy Atlantic Citybe megyünk, mert jó idő lesz, és akkor fürödhetünk egész nap az óceánban. Persze szar idő volt reggel, de azért elindultunk. A víz nagyon hideg volt, szóval csináltunk pár képet a parton, aztán kerestünk valami jobb elfoglaltságot. Bementünk a parti sétányon a boltokba, a Rainforest Cafe-ba. A San Francisco-i jobb, mert nagyobb. Vettem magamnak egy pulcsit, le volt értékelve, rá van írva hogy Rainforest Cafe Atlantic City 2010 :))))

Aztán ettünk a mekiben, majd vásárolgattunk. Tele van a hely outlet boltokkal. Majdnem vettem egy nagyon jó cípőt, de nem volt a méretemben :((( Idén csupa szar ruhát találok, és jó cipőket. Tavaly meg a ruhák voltak jók és olcsók. De idén nem veszek ruhákat...kell a pénz a hajóútra :))) Tényleg nem vásárolok...olyan sokat :P

Késő délután bementünk az egyik casinoba, Marek akart játszani egy kicsit, persze pár másodperc alatt bukta el a 10 dollárt, amit erre szánt :) Hazafelé még megálltunk a táborhoz közeli mozinál, megnéztük a Prince of Persia-t, meglepően jó volt. Azt hittem uncsi lesz, de igazán tetszett. Voltak benne olyan jelenetek amik a régi számítógépes játékra emlékeztettek, meg jó effektek. Na meg kígyók...még mindig utálom a kígyókat...

Vasárnap Washingtonba mentünk, pedig inkább valami partra kellett volna menni. Borzasztó meleg volt. Ráadásul rengetegen voltak a hosszú hétvége miatt, illetve valami veterán motoros találkozó miatt. Mindenhol motorosok voltak, és egész nap durrogtak a kipufogók. Először elmentünk a Fehér házhoz, persze csak amennyire közel lehet menni hozzá. Onnan elmentünk az obeliszkhez, és az egyik monument-hez. Majd visszasétáltunk a Smithonien múzeumokhoz, bent voltunk az Air and Space Museum-ban és a Natural History Museum-ban, itt forgatták az Éjszaka a múzeumban című filmet. Láttuk a dinoszaoruszt, aminek a csontot kellett mindig eldobni :))) Sok kép nem készült, mert én ezeken a helyeken már voltam, de ami készült, azokat felrakom a picasa-ra, ott megnézhetitek :))

Hazafelé jól eltévedtünk, GPS nélkül elég nehéz tájékozódni, szóval Pili ipodját és az én telefonomat használtuk, kerestünk internetet a házak között, és próbáltuk belőni hol is vagyunk :) Végül azért hazaértünk, csak kicsit később mint terveztük :)))

A lényeg hogy jól sikerült a hétvége. Sok lehetőségünk később úgysem lesz, úgyhogy örülök, hogy mégis elmentünk. Talán összejön egy két-három napos Niagara-látogatás, de ebben nem nagyon bízok :((

Hétfőn és ma Manoloval festettük a faházak teraszait, jó szar munka, de végre vége. Holnap már jönnek táborozni, úgyhogy mehetek a konyhába. Nem gondoltam, hogy ennek valamikor még ennyire örülni fogok, de így van :) Két hét nyugi lesz, aztán meg szerintem a maradék egy héten már sokan itt lesznek, és reményeim szerint maradhatok a konyhán. 21-én meg már kezdődik a nagy üzem.

Igyekszem sűrűn írni, hogy semmiről se maradjatok le de közben nekem senki sem ír meg semmit :(( Itt poshadok a semmi közepén, és semmi infóm nincsen az otthoni történésekről. Szóval vegyétek ezt felszólításnak, és tessék nekem írni!!!!!!!!!!

Nem fogjátok kitalálni mit csináltam ma...festettem. Micsoda újdonság, mi?

Állítólag június 21-ig nem is fogunk mást csinálni csak festeni. Mondjuk június 2-án jön egy csoport, szerencsére én akkor mehetek végre a konyhára. De azért ez már egy szint, hogy a konyhai munkára vágyom....

Szombaton voltunk mozizni, Chris elvitt minket az Iron Men 2-re. Mondhatom borzalmas volt. Én szeretem az ilyen fantasztikus filmeket, de ez baromi uncsi volt. Ha még nem láttátok, ne is nézzétek meg :DDDD

Sergioval legközelebb meg akarjuk kérni, hogy Six Flagsbe vigyen minket. A múltkor ő mondta, hogy voltunk-e már ott, mert nagyon jó hely. Mondtam neki, hogy tudjuk, és akarunk oda menni valamikor.

A rémhírek 7 ember között is terjednek amúgy. Állítólag idén mindenkinek csak 5 szabadnapja lesz egész tábor alatt. Ami azt jelenti, hogy csak minden második héten lesz kb 1. Szerintem ez baromság, és remélem nem így lesz, de majd meglátjuk.

Itt eddig nem sok minden történik. Esténként játszani szoktunk. Van egy játék ami olyan mint az activity, csak itt Pictionary-nek hívják. Igazából itt csak rajzolni kell, de mi továbbfejlesztettük mutogatásra is. Fiúk lányok ellen szoktuk játszani, de egyenlőre még egálban vagyunk :PPP De nem sokáig ;)

Vacsi mindig 5-kor van, Lee és Missy általában elmennek már ilyenkor haza, mi eszünk aztán elpakolunk és bezárjuk a konyhát. Tök jó, hogy csak ennyien vagyunk. Mármint néha kicsit unalmas és csendes, de mi most jól elvagyunk itt. Később úgyis rengeteg kis köcsög gazdag zsidó gyerek lesz itt, és akkor azt kivánjuk majd, bárcsak mi lennénk 7en :)

Boogie és Zorro nagyon jól érzik magukat, egész nap kóborolnak a haverokkal, pancsolnak a medencébe, és rosszalkodnak. Mire én végzek a munkával már várnak rám.

Tegnap takarítottunk a Canteenban (olyan közös helyiség féle), és festettük a székeket. Este tüzet raktunk a kandallóban, Missytől kaptunk marshmallows-t, vittünk oda innivalót. Néztük egy kicsit az Avatart, meg a Gossip girl utolsó részét laptopról, illetve a Lost befejező részét a tv-ben :DDDDDDDDDDDD

Este mikor mentem vissza, má késő és sötét volt. Hallottam hogy valami mozog a fűben, nem láttam mi az, ezért elkezdtem sietni. Mire már majdnem odaértem (ott már van lámpa) megint sistergett az avar, és egy pici nyuszi rohant el a másik irányba. Már azt hittem valami medve vagy mittudomén, erre egy pici nyuszi halálra rémít.....jó mi? :)))))

Na, ennyit az én extra izgalmas kalandjaimról :)

Nem kellett sokáig várni az első szabadnapra, ugyanis ma szakadt az eső, így nem kellett dolgozni, csak annak aki akart. Benti munkák nem voltak, így Lee előre szólt, hogy csak az menjen, aki el akar ázni az esőben. Na, hát én nem vagyok esőpárti, úgyhogy Sergioval köszöntük a lehetőséget, és bementünk a Den-be (ez a mozizós házikó, csak mondom ha valaki ne emlékezne a tavalyi szuper mozizásra Henryvel...) megnézni egy filmet. Előtte még felhívtuk az egyik maintenance-es fiút, Christ, hogy nincs-e kedve eljönni értünk és csinálni valamit. Azt mondta rendben, csak elmegy a barátnőjéért.

Majdnem végig néztük a Simpson's filmet, mire megérkeztek. Elvittek minket ebédelni egy igazi amerikai hamburgeres helyre, nagyon vagány volt :) Sajtburgert rendeltünk csokis shake-kel, sültkrumplival. Mondjuk annyira nem volt tradícionális hely, hogy a krumplit kis kosárba hozzák ki, de a nevünkön szólítottak ha kész lett az élet :) Vicces volt.

Utána mentünk shoppingolni a közeli mall-ba, mert szegény Sergionak elveszett a bőröndje idefelé, és nem volt semmi ruhája :P Úgyhogy körbenéztünk, de végül nem vett semmit. Hazafelé még beugrottunk a Walmartba, hátha valaki akar venni valamit. Szerencsémre találtam "olcsóért" hajszárítót, úgyhogy gyorsan meg is vettem, és tervbe van véve, hogy végre használom is :))

Végül visszahoztak minket a táborba, és ismét bevackoltunk filmet nézni. Hoztunk takarót meg minden. Mert amúgy nagyon hideg van. Megnéztük az Iron Man első részét, mert most van a moziban a második, és gondoltuk legalább tudjuk miről is van szó. Utána vacsorára kaptuk a következő fenséges amerikai kaját, mint a húsgombóc. Tészta szerencsére nem volt hozzá, csak hosszúkás zsemle, most még egész jól esett. A tábor végére már úgyis utálni fogom :DDDDDD

Na, most ennyi, megyek végre hajat mosni, aztán kitudja...lehet megnézünk egy újabb filmet :P

Végre megérkeztem. Jó hosszú volt az út, és fárasztó, de itt vagyok.

A reptéren már a legelején kiakadtam, milyen idióta újítás, hogy az összes malév járatot ugyanannál a három check-in pultnál fogadják??? De ennyiből szerencsém volt, mert kinyomtattam előre a hülye beszállókártyát. Viszont a Milánóból induló American Airlines járatra itt adták a beszállókártyát, ami mint ott kiderült persze nem volt jó :)) Miután keresztülvágtam az egész reptéren (mert ugye egyik végében szálltam le, és Murphy hogy a másik végén vár a másik járat...) beszállás előtt még kérték, hogy fáradjak az információhoz másik 3 emberrel, mert új jegyet nyomtatnak nekünk. Majd ki hitte volna...busszal vittek a géphez. Mert ugye az baromi logikus, hogy napok óta szakadó esőben nincs csáp a géphez...

Végre bent ültem az utolsó előtt sorban, mellettem egy olasz pasi, aki az úton (8 és fél óra) semmit sem csinált. De komolyan semmit :) Nyitott szájjal aludt, füldugóval a fülében...legalább nem sok vizet zavart, bár az alváshoz nem tudom miért ő ült az ablak mellé, mert én mondjuk lehet nézelődtem volna, de már mindegy :)

Hosszú volt az út, és nem is tudtam igazán aludni, pedig általában sikerül. Még jó filmet se vetítettek, valami gagyi kosztümös harmad-kategóriás múvi ment, ami senkit se érdekelt.

New York még mindig nagyon jól néz ki a levegőből, mert barátunk szerencsére a leszállásnál felébredt, és még nézelődni is volt kedve :)) Long Island majd a felhőkarcolók bukkantak fel, aki tudta hol keresse, még a Szabadság szobrot is látni vélhette. Persze én nem mondtam meg senkinek hol keressék :DDDD

Leszállás után azért volt bennem egy kis para, beengednek-e a hülye országukba :) de nem volt gond, megkérdezték mit fogok csinálni (nem mintha a munkavállalási engedélyben nem lenne benne...), aztán ujjlenyomat mintát vettek.

Felkaptam a bőröndömet, ami szerencsére nem veszett el útközben, és mint aki hazaért, kisétáltam, és beálltam a buszmegállóba. A már megszokott busszal eljutottam a Port Authority Bus Terminálhoz, ahol is közölték, hogy nm 16:30 a buszom, hanem 17:30

Elég fáradt voltam, szóval annyira nem dobott fel a hír, hogy egy órát várhatok ott ácsorogva...mert ilyenkor nem az van, hogy megveszed a jegyet, leülsz valahova és várod hogy beálljon a helyére a busz....hanem beállsz a sorba, és reméled nincsenek előtted túl sokan, mert akkor nem férsz fel. Szóval odaálltam a 64-es kapuhoz, és vártuk a csodabuszt.

Próbáltam felhívni a tábort, hogy mikor ér Wilmingtonba a buszom, de nem vették fel. A táborban sem, és a téli irodában sem. Csak reméltem, hogy vár majd valaki rám. A buszon végre aludni tudtam egy jót. Nem is nézelődtem, csak kidőltem, miután a csomagjaimmal együtt másfél órát álltam a sorban.

Mikor megérkeztem, már azon gondolkodtam, hogy hívjak-e egy taxit. Magamban eldöntöttem, hogy 7:45-re érkezem meg, és várok 8:30-ig, ha nem jön értem senki, akkor elmegyek taxival, és kifizettetem a táborral. De legnagyobb meglepetésemre Mike személyesen jött értem. Azt mondjuk nem tudom honnan tudta melyik busszal jövök, mert én nem mondtam meg neki, de gondolom rájött, hogy csak azt fogom elérni leghamarabb. A lényeg, hogy nem felejtett el, és még kényelmes kocsival is utazhattam...még egy órát :) Végülis nagy sokára megérkeztünk a táborba. Jó kihalt volt, csak mint amikor eljöttem innen tavaly. Akkor csak Guzel és Ilya voltak, senki más. Most Pili és Bogdan (még mindig együtt), Sergio és Prisci (az ikertesók) vártak rám. Itt van még a táborban Lee és Missy, Anette, Kenny és Adam. Na meg Jay, aki tökre örült, hogy megint itt vagyok. Mindenki jófej volt.

Nem a Dell házban kell laknom, legalábbis egyenlőre. Kaptam egy egyszemélyes lakrészt, ami egyrészt nagyon jó, mert külön fürdőm van, másrészt nagyon koszos és ki kell takarítanom, harmadrészt nagyon koszos és ki kell takarítanom :DDD Amúgy nem rossz, de azért remélem (lehet hülye vagyok...), hogy lakhatok majd a többiekkel, mert azért egyedül nem olyan jó ám. Hiába csak aludni vagyunk a házban, de akkor is. Persze előnye is van, na de majd meglátjuk. Lehet, hogy amúgy is menni kell a Dell házba ha kezdődik a tábor.

Na, most ennyi, mert mennem kell valami vacsit csinálni a többieknek!

sok pussz mindenkinek

Sziasztok!

Kezdjem csak azzal, hogy amit a magyarok repülőtér fogalomként ismernek az nem más mint maga a káosz :)))

Még jó, hogy volt egy kis eszem, és előre kinyomtattam a beszálló kártyát, különben még délután 5-kor is ott állnék sorba a check-in pultoknál...Mondjuk az átszállásra Milánóban már nem lehetettt online check-in-elni (ezt így írják? :D), és nem is lett túl jó helyem. De végülis csak ketten ülünk egy sorban, szóval remélem nem lesz gáz!!

Most itt vagyok a transitban, ide bejutni se volt valami könnyű, de már bent vagyok :) Miért nem jut eszembe sosem előre, hogy a köldök piercing sípol??? Emiatt végig tapizott egy ronda nő (lehetett volna valami jóképű pasi is....de nem...), még a cípőmet is le kellett vennem! Micsoda trauma :D

Sikerült újságot is vennem, amit eddig elfelejtettem, még jó hogy itt reptéri áron mérik a szennylapokat. Legközelebb szóljatok, hogy ne feledkezzek meg erről!

Csajok és Petik :) Köszi mindenkinek, nagyon jól éreztem magam!!!!! Szupi volt a hangulat, szegény "geci ló" annyira nem élvezte...de hát neki már csak ez jár :DDDDDDD

Miért néznek ennyire lesajnálva itt az emberek??? Ülök az egyetlen konnektor mellett a földön, laptop a kezemben, a telefonom töltöm...úgy nézek ki mint valami csöves???? Pedig még a pólóm is megy a pulcsimhoz...sok idióta :P

Szóval köszi a búcsúztatót, igazán jól éreztem magam! Kár, hogy Zsizsi kimaradtál belőle, szerintem az esküvő nem volt ilyen vicces :)

Csibe, itt az órád a kezemen, Hello Kitty-s neszeszer pedig a bőröndben :)

Anikó...vigyázz magatokra :D

Boogie és Zorro a táskában alszanak, ők semmit se vesznek észre ebből a megterhelő hercehurcából...nem ők csinálják jól? :)))

Na, most muszály felszállnom a gépre, hacsak nem akarok itthon maradni...

de nem, nem akarok :PPPPPPP

Ismét írok, mert úgy tűnik ismét útra kelek :)

Annak idején úgy volt, hogy nem lesz második kör, de végülis "összehoztam" :)

A helyszín idén is Camp Saginaw, de most hamarabb indulok, hiszen az államvizsgám már márciusban lezajlik, a diplomaosztó is áprilisban lesz, és utána már semmi elfoglaltságom nincsen...ugyanis anya már nem alkalmaz tovább. Biztos rosszul dolgoztam és ezért kirúg :))))

Tehát május közepén indulhatok, de a rendes tábor csak június 21-től kezdődik. Addig pre-camp lesz, ahol remélem a Camp Deltahoz hasonló atrocitások nem fognak érni :PP Augusztus 21-ig tart majd a szezon, és utána még lehet, hogy maradok pár hetet post-campre is, hisz a pénz jól jön a tábor utáni utazásomhoz. Még nem tudom hova fogok menni, kivel és mennyi időre, elképzelések már vannak, de majd ott kialakul.

Annyit már tudok, hogy Candace, Favi és Octavio és Marek visszajönnek, de a lengyel kis Danny gyerek szerencsére nem. Jamie-t és Henry-t nem tudom, de utóbbinak nem tudom örülnék-e :))))

Én kiemelt státust kaptam, dining hall supervisor leszek :D Szóval én kapom a néhai Bryan állását, mely szerint én már nem fogok söprögetni és takarítani, és csak utasítok mindenki mást erre :) Na jó, azért nem leszek szemét főnök, ha mindenki megcsinálja ami a dolga. De ha nem, akkor jön Georgia és kapunk :)

További részleteket akkor, ha már majdnem ott vagyok :)

Ez a JFK...a legnagyobb reptér, de a legnagyobb megdöbbenésemre tök béna!! Biztosan nagyon nagy, és minden terminálba nem lehet külön ugyanazokat a boltokat berakni, mert nem érné meg. Bár még ebben sem vagyok biztos. Viszont ott kellett várnom 3 órát, és alig volt bolt amit megnézhettem volna, és összesen két étterem volt, egy kávézó és egy pizzéria. Most ezt jól megfogalmaztam de mind1, értitek mire gondolok. Így aztán rendeltem egy pizzát, és szépen elfogyasztottam utolsó dollárjaimat. Majd levezetés képpen vettem egy nagyon jó díszdobozos csokit a szabadságszoborral. Végül kerestem egy olyan helyet, ahol a laptopot is be lehet dugni, és kényelembe helyeztem magam.

Végre megnyitották a kaput, és elindulhattam a gépre. Majdnem a gép legvégén ültem, az utolsó előtti sorban, viszont nagy szerencsémre nem ült mellettem senki sem. Ami tényleg nagy mázli mert a gép teljesen tele volt. Ennek ellenére nem tudtam aludni szinte semmit. Megnéztem az Éjszaka a múzeumban 2-t, játszottam a fedélzeti géppel, játszottam a laptoppal, de 8 és fél óra még így is nehezen telt el!

Reggel 10 körül szállt le a gép Genfben, aminek egyrészt nagyon örültem, másrészt nagyon fáradt voltam, és volt 5 óra szabadidőm a budapesti gép indulásáig, amit valahogyan el kellett vernem. Ingyenes busz vitt el a belvárosba, ahol elirányítottak a pályaudvarra, hogy ott be tudom zárni a csomagjaimat. Miután végre megtaláltam, megláttam, hogy se dollárt sem eurot sem mást nem fogd el a gép, csak svájci frant. Akkor elmehettem pénzt váltani, majd utána a pénzt felváltani apróra :) Mindezt a húzós bőrönddel, a laptoppal és M-el! Mit ne mondjak...igazi élmény volt! Végre mindezt sikerült összehozni, és délben elindultam a genfi tóhoz. Sétáltam a parton, ettem egy fagyit a mekiben, és szépen elindultam visszafelé az állomásra. Miután ismét nyakamba vettem minden tartozékomat felszálltam a buszra, de gondoltam most hamarabb szállok le, mert útközben láttam egy bevásárló központot, és beakartam menni, hogy vegyek anyu kedvenc grillázsos csokijából, amit itthon sehol sem lehet kapni, sőt Amerikában sem lehetett. Mondanom sem kell, hogy bejártam az egész rohadt plazat, még a supermarketbe is bementem, de Lindt csoki az bezzeg nem volt! Jellemző...

Végül visszaértem a reptérre, és útban a security check felé megláttam egy csoki boltot. Na mondom ha itt sincsen piros csomagolású grillázsos csoki, akkor sehol. Természetesen itt találtam, és vettem is anyunak 3 táblával! Látod mennyit szenvedek én, hogy neked örömet okozzak? :)

A nagy story pont ezután jött, a security checknél megkérdezte tőlem ember, hogy mi van a táskában. Mondtam, hogy csak egy fogkrém és egy parfüm, de kisebb mint 100 ml, kivegyem-e? Azt mondta nem kell, maradjon csak. Szépen átsétáltam, majd látom, hogy amint jön kifelé a táskám veszik is ki, és teszik félre. Na mondom nagyon jó, és szóltam a pasinak, hogy én márpedig mondtam, hogy van benne parfüm és fogkrém...rám néz: Not the parfume is the problem, but the knife in your luggage...ohhh bassza meg mondom. É hülye mindig ellopom a fém evőeszközt a repülőn, ami általában csak kanál. De most elhoztam a kést és a villát is! Vizont elfelejtettem amikor kimentem, hogy újra be kell majd mennem, és akkor észre veszik! Elővetette velem a pasi, majd meglátta, hogy még a Lufthansas kis tasakból sem vettem ki, és röhögni kezdett. Monddtam neki, hogy én ezeket gyűjtöm, és ezért hoztam el a gépről. Kértem, hogy legalább a kanalat hadd tartsam meg :) Nézegette, hogy mennyire éles a kés, aztán visszatette az egészet a táskámba. Mosolyogva azt mondta, hogy ha bárki kérdezi ő nem engedte meg hogy megtartsam, és hogy elmehetek :))))))

A nagy izgalom után még vártam két órát a reptéren, aztán végre beszállhattam a gépre ami hazáig repített :) Ez csak rövid, másfél órás út volt, ahol megint nem ült mellettem senki, úgyhogy kényelmesen elhelyezkedtem, és vártam, hogy megérkezzünk végre!

Az idő pikk-pakk eltelt, és már le is szálltunk, alig vártam, hogy lássam anyuékat meg Esztiéket, tudtam hogy már nagyon várnak. Szerencsére rögtön jöttek a csomagok, és nem kellett sokat várnom a bőröndjeimre. Fogtam egy olyan tolós kocsit, ráraktam mindent, és irány a zöld folyosó!!! Mikor kiléptem rögtön ott volt mindenki :) Nagyon boldog voltam, hogy végre hazaértem..boldog voltam attól is, hogy kimehettem, de azért Mindenütt jó, de legjobb otthon :)

Tehát az olcsó busz...megveszed interneten a buszjegyet ami 1 dollár plussz 50 cent addícionális költség. Nem is voltam biztos benne, hogy ezért a pénzért én tényleg találok majd egy buszt a vonatállomás mellett, ami el is visz New Yorkba :)

Leszálltam a 30- utcánál a vonatról, és elkezdtem keresni a buszt. Nem volt persze egyszerű, mert volt két nagy húzós bőröndöm, egy kisebb húzós táska és a laptop :)))))) De azért valahogy elcipeltem mindet a feltételezett megállóhoz. Még nagyon korán volt, de tudtam, hogy minden órában indul busz. Hamarosan meg is jelent egy nagy emeletes busz, ami egész jól nézett ki. Egy csaj volt a sofőr, aki halál kedvesen beszélt, berakta a bőröndjeimet szó nélkül a csomagtartóba, és mondta, hogy bármelyik busszal mehetek, nem muszály várnom még két órát. Szépen beültem az emeleti legelső ülésre. Az ablakba felraktam a lábam, és indult a pihi. Néztem egy sorozatot a laptopon, ami már végre nálam van, aztán szundikáltam egészen New Yorkig!

A lehető legjobb helyen kellett leszállnom, mint kiderült később. Csak lementem a metróhoz, és pont az a vonal jó volt nekem is! Na mosz azért ez New Yorkra nem túl jellemző :) Metrózni sem túl egyszerű amúgy...főleg nem a rengeteg bőrönddel...mivel még mozgólépcsőjük sincsen, csak szűk lépcsők. De szerencsére lefelé és felfelé is volt egy-egy rendes fiatalember aki segített :)

A szállást nem igazán találtam ott ahol lennie kellett volna, így megkérdeztem több embert is, és gyanús lett, hogy senki még csak nem is hallott erről a hostelről. Végül volt egy kedves anyuka, aki az iphone-javal rákeresett a neten. Mire nem jó ugye?! És kiderült, hogy rosszul írtam le a címet, és nem 93. hanem 83. utca....na hát nem mind1! Főleg akkor nem, ha millió cuccod van amit 10 blokko át kell cipelned...

Végül csak megérkeztem a hostelbe, ahol semmi gond nem volt. A szoba nagyon egyszerű volt, de tiszta. Ugyanez nem mondható el a fürdőről...ráadásul emeletenként 2 volt mindössze. Szóval a fürdést nem vittem túlzásba :)))) A szobában lakott egy német csaj, Annabelle, egy pasi aki elég furcsa volt...de szerencsére nem nagyon volt a szobában. Velem egyidőben jött egy feka pasi, de ő is csak egy éjszakát maradt. Legelőször átrendeztem végre a bőröndöket, meg pakolásztam egy kicsit, összeraktam egy helyre az ajándékokat. Aztán elmentem felderíteni a környéket, hol van a legközelebbi bolt, milyen messze is van a Central Park, ami amúgy tényleg 5 perc séta volt.

Másnap elindultam New York látványosságat megnézni. Ugyanazzal a metróval amivel én is jöttem, azzal eljutottam a Times Square-re is a belvárosba. Befizettem egy három napos városnézésre, amiben benne volt a busz korlátlan használata, belépő az Empire State Buildingbe, a jegy a Szabadságszoborhoz, éjszakai városnézés és másfél órás hajókázás. Aznap elmentem a busszal a belvárosi útvonalat végignézni. Times Square, Greenwich Village, Chinatown, Fashion District, Wall Street, Ground Zero, és a Szabadságszobor. A legtöbb helyen le sem szálltam a buszról, de volt ahol sétálgattam magam is. A szoborhoz jutni ugye csak komppal lehet, ott persze leszálltam. Sorba kellett állni, de nem volt vészes. 5 perc volt a hajóút, és nagyon jó képeket tudtam csinálni a szoborról...ami mellékesen kisebb mint gondolná az ember. A szigetről még elvitt a hajó az Ellis Island-re, ahol egy múzeum van a régi bevándorlási épületben. Minden hajóval érkező bevándorlónak ide kellett először jönnie, és regisztráció után maradhattak.

Délutánra értem vissza a Times Square-re, ahol még sétálgattam, és rátaláltam a Sweet Cornerre. Ez egy kereszteződés, ahol az egyik sarkon a Hershey csoki boltja van, és vele szemben az M and M World. Utóbbi egy három emeletes bolt, ahol mindent megkapsz, még színek szerint kiválogatott M and M-et is. Vehetsz csak lilát, vagy csak étcsokisat, és mindegyik színből két fajta van, hiszen a sima és a mogyorós...beteg amerikaiak :))))))

Vettem magamnak egy nagy piros M-et aminek van keze és lába is :) Igazából Boogienak tetszett meg, és ő könyörgött, hogy vegyem meg neki ;) Gyerekek... Vettem még csak étcsokis M and M-et a Csillának (majd lepődj meg ha megkapod...), és magamnak egy pólót, amire rá van írva, hogy Indiana Jones and the Temple of Chocolate :)))) Azt már meg sem említem, hogy csokibarna ;)

A bevásárlás után még volt idpm beugrani egy McDonalds-be enni valamit. Különben hány különleges helyen voltam már mekiben? Barcelona (the world's dirty one), Egyiptom (the world's best view-Karnaki templom), Frankfurt reptér (the world's fastest...), Time Squre...melyik lesz a következő? Miután ettem, indulta is vissza a buszhoz, mert 6:30pm-kor indult az esti városnézés. Láttuk a legszebb felhőkarcolókat kivilágítva a buszról, elmentünk egészen a Wall Street-ig, majd a Brooklyn hídhoz, de nem azon mentünk át Brooklynba, hanem a követlenül mellette levő, hozzá nagyon hasonlító hídon. Amiről apró betűvel jegyzem meg, hogy nem is tudtam. A képeken sosem látszik, hogy két híd van közvetlenül egymás mellett. Elvittek a partra egy olyan helyre, ahol meg is álltunk, és lehetett fényképeket készíteni. Tényleg olyanok lettek a képek, mint az a bizonyos kirakóm! Csak azon még ott van a két ikertorony is.

Mikor este hazaértem volt egy új lány a szobában, Renata Carvalho. Egy hónapra jött New Yorkba angolt tanulni Brazíliából. Szegény, kicsit gyámoltalan volt először, úgyhogy mondtuk neki a német lánnyal, hogy jöjjön velünk le a közös helységbe internetezni. Nagyon megörült neki, főleg, hogy nem kell a furcsa pasival egy helységben lennie :)

Másnap Renata kérdezte, hogy jöhet-e velem, mit csinálok aznap. Elmentünk együtt reggelizni a Starbucksba...milyen amerikaias lettem, mi? :) Aztán sétáltunk a Central Parkba, bementünk az állatkertbe. Tudtátok, hogy ott nincsen se zsiráf (Melman), se oroszlán (Alex), se zebra (Marty), sőt viziló (Gloria) sincsen!! Mekkora csalódás volt...az egész csak mese... :))))))) Láttunk polar macit :), fókákat meg érdekes madarakat. De igazán nem volt nagyszám. Aztán gondoltuk bemegyünk a Times Squarre, de nem akartunk gyalog menni. Gondoltam menjünk el a városnéző busz megállójába, mert nekem ugye volt jegyem, és gondoltuk megkérdezzük, hogy Renata is felszállhat-e két megállóra. Végül a nő a busznál nem is kérte a jegyét, így simán felszálltunk. Viszont ha már fent voltunk, úgy döntöttünk, hogy maradunk is a buszon, és végig üljük az Uppertown and Bronx túrát. Voltunk az Upper West Side-on, ahol mi is laktunk, láttuk John Lennon házát, Joko Ono még mindig itt lakik. Aztán jönn Bronx, mondjuk itt le sem akartunk szállni :) Aztán végig mentünk a Central Park mellett az Upper East Side-on...Guggenheim Museum, Metropolitan Museum...Gossip girl rajongók kedvéért még a lépcsőket is lefényképeztem :) Bár nem tudom ki rajongó még rajtam kívül :) Egy nagyon jópofa pasi volt az idegenvezetőnk, aki minden látványosságról poénos dolgokat mondott, nem az uncsi részleteket. Igazán élveztük. A túra után elmentünk az Empire State Buildinghez. Szerencsére nem kellett sokat sorba állni, hamar feljutottunk. A 82. emeletre szólt a jegyünk, és már sötét volt mire felértünk. Gyönyörű látvány volt a város ebből a magasságból. Minden oldalról megnéztük, és minden oldalról van fénykép is :) A legjobb szerintem a Chrysler Building volt, és a Brooklyn híd, bár az már kicsit messze volt. Mindenhol átfúrtuk magunkat a tömegen :) Azért Renata sem elveszett gyerek :)

Miután kinézegettük magunkat, lemásztunk :) és kerestünk valami jó is helyet, ahol ehetnénk. De közben Renata meglátta, hogy sok embernek van Victoria Secretes zacsija, és neki pedig venni kell egy pizsit, mert nincsen. Jó, menjünk, keressük meg :) Nem volt egyszerű megtalálni, de azért sikerült...viszont pizsit nem vettünk ;))))) De addigra már halálunkon voltunk, és megbeszéltük, hogy az első helyen megállunk enni. Szerencsére találtunk is egy Subwayt! Már zárni készültek, de még kiszolgáltak minket, és azt is megvárták, hogy megegyük, addig kitakarítottak. Magyarországon melyik gyorsétteremben csinálják ezt meg...? Jóllakottan indultunk el megkeresni, hogy merre is menjünk haza. Aztán megláttunk fiatal srácokat biciklikkel, amikre két ember ülhet fel, a srácok pedig tekernek előtted :) Egy fiú megtetszett nekünk rögtön, ő volt az egyedüli akinek ki volt díszitve a biciklije neon lámpákkal, és bömbölt a zene :) Rögtön leszólítottuk, hogy vigyen minket el a disco-bringájával a Times Squre-re :) Egész úton mindeki minket nézett, a jobb arcok elkezdtek mellettünk táncolni, meg sokan integettek :) Nagyon mókás volt! Letett minket a Times Squre-en, és onnan már csak a piros 1-est kellett elcsípni, és már otthon is voltunk. Mindketten hullák voltunk, de nagyon jól éreztük magunkat.

A következő nap megint mentünk reggelizni a Starbucksba, majd kerestünk egy pharmacy-t ahol le tudjuk menteni Renata képeit, mert neki meg megtelt a fényképezőgépe. Aztán utunk ismét a Central Parkba vezetett. Megkerestük, hogy hol lehet hajót bérelni, mert hajókázni akartunk mint a hülye amerikai filmekben :) Meg is találtuk...a kastélyt amiről nem is tudtuk, hogy van :) Felmentünk a tetejére, ahol csináltunk rengeteg jó képet magunkról és New Yorkról is, na meg a parkról. Aztán kerestük tovább a tavat...amiből amúgy nem csak egy van :) Végül megtaláltuk amit kerestünk, és béreltünk is csónakot. Nagyon poén volt, azt sem tudtuk hogyan evezzünk, az elején mindennek és mindenkinek neki akartunk menni. Egyszer össze is ütköztünk egy másik hajóval :)

Hajókázás után elsétáltunk a Fifth Avenue-ra ahol a világ leghíresebb márkáit lehet megvásárolni. Itt van a Disney bolt is, ami három emeletes. Voltunk Abercrombie and Fitch boltban is, ami nagyon jó, de nagyon drága is. Elsétáltunk a Szent Patrik templomhoz, de annyira egyikünket sem érdekelte, hogy fizessünk is belépőt. Innen már csak egy köpés a Rockefeller Center. Mint kiderült, ez nem is csak egy épület, hanem egy egész tömb. De a legnagyobb látványosság a 30. Rockefeller Plaza, vagyis a GE Building. Ennek a tetejére is fel lehet menni, de majdnem annyiba kerül, mint az Empire State Building. Itt szokott lenni a filmekben ol sokszor látott jégkorcsolya pálya is. Ami mondjuk így ősszel csak egy nagy terasz kávézókkal és napernyőkkel :)

A The Rock után besétáltunk a Times Squarre, bementünk a világ második legnagyobb játékboltjába. Megvettem magamnak a Szabadságszobor-zsiráfot :) Aztán megint szóba került az éhség, és hogy mit együnk. Aztán úgy döntöttünk, hogy elmegyünk a Colombus Circle-re, ahol van egy nagy bevásárló központ, és együnk ott. Úgyis arra akartunk menni, mert ott van a Best Buy nevű bolt, ahol Renata szeretett volna laptopot venni. Persze végig jártuk az egész hülye plazat, de nekünk való, nem elit étterem egy sem volt. Mellékesen megjegyzem Jay-Z ebben az épületben lakik amikor New Yorkban van. Mikor végre kikeveredtünk az épület egy másik oldalán, megláttunk egy Subwayt. Nem baj, hogy előző alkalommal is ott ettünk, végre bementünk és leültünk enni.

Megújult erővel indultunk neki a laptop vásárlásnak. Persze olyan gépük nem volt, amit mi előzetesen kinéztünk a neten. Végül drágábban de sokkal jobbat (és szebbet) vettünk. Egy HP laptopot vettünk, amit miután hazavittünk rögtön lehetett használni. Renata tudott is beszélni a szüleivel. Mikor Annabelle is hazaérkezett (haza...mármint a hostelbe), együtt elmentünk pizzazni. Addig se kellett a fura pasit elviselni a szobában.

Az utolsó napon nem igazán csináltunk semmit sem. 11 körül ébredtünk fel. Aztán elmentünk a szokásos reggelinket elfogyasztani. Majd Renata bement a városba, és meg nekiálltam pakolni. Elementem a közeli mosodába, kimostam a szennyesemet, hogy rendesen el tudjam pakolni a bőröndbe. Mert nem volt elég helyem így sem, nemhogy ha még csak bele lenne gyűrve egy szatyorba. Én is idióta amerikainak érezhettem magam, beraktam a cuccaimat a gépbe, majd leültem és szépen vártam míg elkészül :) Aztán be a szárítóba, és ismét vártam míg elkészül :) Miután a mosást letudtam, elmentem valami ebédet vásárolni magamnak, majd vissza a hostelbe. Mindent összepakoltam, a legnagyobb bőröndbe a ruhák. A kisebbe az ajándékok és a maradék ruháim. A kicsi húzósba pedig ami törékeny, illetve ami a repülőre kellett...na meg Boogie :) M pedig egy külön szatyorba lett bekészítve. És mindehhez még jött a laptop is!! Még megnéztem egy filmet a gépen, aztán meg is jött Renata. Még beszélgettünk meg mutatott képeket, aztán elmentünk valami ehetőt felkutatni. Nagy meglepetésre hova mentünk? A Subwaybe a sarokra :))))) Még nem untuk meg, ahogy a Starbucks reggelit sem :)

Eljött a vasárnap, az utolsó fél napom New Yorkban, és egyáltalán Amerikában. 11-ig ki kellett jelentkezni a szobából, így mindenki lázasan pakolászott. Bezártuk a bőröndöket egy szobába, de nekem igy is maradtak holmik amiket nem akartam otthagyni. Úgyhogy én lementem a közös helyiségbe, és ott maradtam a csomagokkal. A másik két lány addig elment reggeliért. Aztán festői körülmények között elfogyasztottuk amit hoztak :)

Annabelle hamarabb elindult, ő ment vissza Philadelphiaba. Renata majdnem végig ott maradt velem, de aztán ő is elindult. Neki előre megnéztük a neten, hogyan is jut el Bronxba az őt fogadó nyanya házába. És mivel mi annyira jó helyen laktunk, hogy mindent a varázslatos piros 1-es metróval lehetett elérni, nem nagy meglepetésünkre neki is ez kellett, csak most a másik irányba :) Végül csak én maradtam, és csak vártam csak vártam a shuttle buszra, amikor is leszólt nekem a srác a recepcióról. Közölte, hogy most hívták fel, hogy a reptéri busz nem tud erre jönni, mert az utcán fesztivál van és lezárták. Na mondom nagyon jó, de akkor mi is legyen. Aztán kiderült, hogy két olasz pasi is pont a reptérre megy, és hívtak egy taxit. Velük elmehetek ha gondolom, és elosztjuk a pénzt. Mondtam, hogy nagyon jó, így legyen. Bár azt a kérdést már nem firtattam, hogy ha a taxi ide tud jönni, akkor a reptéri busz miért nem...

A lényeg, hogy végül a taxival sikeresen elértük a JFK-t, és még időben odaértem a check-in pulthoz. Na itt ért az utazásom során az egyik legnagyobb sokk...megkaptam a boarding cardomat, majd közölte a néni, hogy fogjam meg szépen a csomagjaimat, és vigyem el őket a mittudomén hova, majd ott átveszik tőlem...mindezt a világ legforgalmasabb repterén, úgy, hogy ott volt a futószalag a pultnál. Na mondom csodás...és nem csak azért, mert sok bőröndöm volt, hanem mert tök hülyeség is. Na de már ez sem érdekelt, hiszen nemsokára indulok haza!!!!!!!

Tudom, már régóta nem írtam, de eleinte nem volt mit, aztán amikor már lett volna, akkor meg nem volt velem a laptopom :(

Szóval mostmár velem van a gép és minden csomagom is...ami azt jelenti, hogy az utazásaim felén már túlvagyok...

Mi az ami a tábori életemből még kimaradt...az utolsó napokon már csak Ilya és Giselle voltak rajtam kívül a táborban. Este mindig csak mi maradtunk, mert ugye Missi is feljebb lakik.

Ennek ellenére az utolsó napomon a kevéske személyzet egyike úgy döntött, hogy ellopja az Ipod touch-mat, ami igazából nem is enyém hanem a Balázsé...csak az utazásra kaptam kölcsön tőle. Ott hagytam a konyhában, ahogy egész nyáron tettük, előtte ki volt hangosítva és hallgattuk a zenéket rajta :( Aztán kimentem internetezni fél órára, és míg anyuékkal beszéltem valaki ellopta...köszi mégegyszer! Jófejek, mert nekik ez nem egy összeg, amit érdemes ellopni, mindenkinek van ilyen. De nekem csóró keleteurópainak ez sokba kerül...főleg ha még csak nem is a sajátom :(( Szóltam Missinek, hogy kéne valamit csinálnia...de nem csinált sokat. Mondjuk szerintem amúgy is a lánya volt, szóval valószínűleg azért nem. Felhívtam Mike-t, de ő meg csak annyit tudott mondani, hogy sajnálja, és hogy biztosan valaki más volt, mert senki sem lop közülünk...mondtam neki, hogy más nem lehetett, szóval mégiscsak közülünk tette valaki. Erre ő azt mondta, hogy biztosan nem, és ennyiben maradtunk. Nagy segítség mondhatom!!

Így a végére más kicsit rossz szájízzel készülődtem a várva várt tábor utáni utazásomra. A karbantartók főnöke megszervezte, hogy az egyik srác kivigyen reggel a reptérre. Reméltem, hogy nem felejtette el, mert késett, de azért csak megjelent :)

Először Philadelphiából Los Angelesbe mentem. Atlantában át kellett szállnom, de szerencsére pont akkorra értem oda, hogy már lehetett is beszállni a gépbe. Los Angelesben taxival mentem a szállásra. Direkt Venice Beach-re foglaltam hostelt, hogy közel legyen a reptérhez, és tudjak fürdeni is az óceánban.

A szállás Hostel California néven fut, és elég hippi korszakát éli :) Tele volt érdekes arcokkal, egyik este még egy csajjal is találkoztam aki épp akkor szívta el füves cigijét, és elég jó kedve volt :) A szobában voltunk vagy 16-an :) fiúk lányok vegyesen :) Tudtam, hiszen én foglaltam, és végülis ezzel volt a legkisebb gond. Voltak zárható szekrények, napközben oda zártam be az értékes holmikat.

Első délután azonnal lementem a beachre, hamár egyszer ott vagyok!! Az óceán hihetetlenül hideg :)) De azért megmártóztam benne, csakhogy utána itt megírhassam ezt nektek :) Este még néztem egy kis tv-t a közös helyiségben, de aztán hamar lefeküdtem, mert fárasztó volt a repülőút. Másnap mentem a Universal Studioba! Égre földre kerestem egy internet kávézót, mert az interneten vásárolt belépőjegyet nem tudtam kinyomtatni, de nem találtam seholsem. Pedig azt hittem ez Amerika, és minden sarkon találok majd...de csalódnom kellett. Végül mikor odaértem, megkerestem a vevőszolgálatot, és kiderült, hogy sokan nem nyomtatták ki a jegyet, de itt megoldják. Pár perc sorban állás után már bent is voltam!

Először valamilyen ijesztegetős barlangba mentem be, de valahogy nem sikerült megijednem egyszer sem :) Aztán találkoztam Shrekkel és Fionával, na meg a Szamárral :) Csináltam is velük fényképet. Aztán felültem a Simpson's Ride-ra. Ez egy szimulátor féle, amibe bele kell ülni, és imitálja, hogy a hullámvasúton ülsz. Nagyon jópofa! Aztán beálltam a sorba (40 perc volt kiírva), hogy egy kis autóval körbevigyenek a stúdiókban, ahol a filmeket és sorozatokat készítik. Pontban 40 perc múlva sorra is kerültem! Komoly, nem? :) A stúdiókból nem sokat mutattak meg, de különböző attrakciókkal szórakoztattak. Volt hogy leszakadt alattunk a híd, majd a Desperado díszletei között elsodort minket a víz. Találkoztunk "A" cápával, majd egy stúdióban ránk szakadt a plafon :) Láttuk, hogy mozgatták az autókat a Fast and Furious Tokio Drift című filmben, és láttuk a Született feleségek házait is :)

Ez után átmentem a másik részébe a parknak, ott volt a Jurassic Park és a Múmia visszatér attrakciók. A Jurassic Park díszletei között hajókáztam, tök olyan volt mint a filmben, majd egy hatalmas vizicsúszdával végződött :) A múmia visszatér pedig egy hullámvasút, ami nagyon tetszett :) Felültem rá többször is :) És mindig legelöl ültem :) A hullámvasutazás után megnéztem a showkat, amiket éppen elértem. Volt special effect show meg hasonlók. Jópofa volt mind. Legvégül elértem az utolsó Shrek vetítést a 4D moziban :) Ez olya mint a 3D mozi, csak még a székek is mozognak, és ha a filmben a szereplők vizesek lesznek, akkor te is :) Nagggyon komoly :) A park után még sétáltam az úgynevezett Boardwalkon, tele volt boltokkal, éttermekkel, mozikkal :) Beültem a Hard Rock Caféba is. Megittam ott egy koktélt (csak úgy szerényen...) Aztán elindultam hazafelé, mert már késő volt, és így is másfél óraába telt hazajutni...a Hostel California pedig nem a legbiztonságosabb környék látszatát kelti :)

Másnap nem terveztem be sokat, mert délután mennem kellett a reptérre! Elmentem a Rodeo Drive-ra, azt mondták milyen jó hely. Hát nem tudom...lehet én másik rodeo drive-ra mentem, de ott néhány márkásabb üzleten kívül nincsen senki, és még turisták se nagyon voltak :))) De mindegy, ezt is megnéztük :) Utána visszamentem a hostelbe a csomagjaimért, és indultam a reptérre.

A repülőn ülve az esti sötétségben egyszercsak bazi erős fényáradatot villant fel a horizonton...az volt Las Vegas :) Hatalmas fény a semmi közepén :) Taxival elmentem a hostelbe, gyorsan leraktam a csomagokat, és irány az éjszaka!!! Először elmentem megnézni a különböző showkat. A Belaggio előtt a víz-sugarakat, majd a vulkán show-t. Majd a többi híresebb, látványosabb szállodát. Excalibur, Pharao, New York New York, MGM Grand :) Hihetetlenül nagyok, ráadásul a legtöbb tele volt!! Végül gondoltam elindulok hazafelé, és még bemegyek a Stratosphare toronyba, mert az úgyis az én hostelem mellett volt. De mire odaértem már zárva volt...még jó hogy ez a város nem alszik...szóval erről lemaradtam sajnos :(

Hajnalban értem vissza, lefeküdtem pár órára, de 6-kor már indult a Grand Canyon túra! A buszon kaptunk reggelit, majd aludtam míg elértük az első érdekes látványosságot. A Hoover gát tényleg hatalmas és lenyűgöző építmény, amilyet ritkán lát az ember. Később elértük a Grand Canyon területét, ami egyben a Hualupai indiánok földje a mai napig. Itt átültünk egy másik buszra, ami jobban bírja a girbe-gurba (ez milyen szó már??) utakat. Azzal eljutottunk a bejárathoz, ahol viszont egy újabb buszra kellett átszállni :) Ez már elvitt három különböző állomásra, ahonnan a legjobb kilátás nyílt a canyonra. Gyönyörű volt, és teljesen békés. Felethetetlen élmény.

Hazafelé kicsit izgultam, hogy időben érjünk a városba, mert hivatalosan az útnak 6-kor volt vége, és nekem 6-kor kellett a repülőtéren lenni. De szerencsére időben elértünk a szállodába, és elértem a gépemet is :)

Szintén este értem San Franciscoba. Tömegközlekedéssel jutottam el a szállásra, ami nem volt épp kellemes élmény. Ahol átszálltam a metróról buszra, igen gázos alakok mászkáltak. De megnyugtattak, hogy csak ez a környék ilyen, a part és a kikötő ahova én megyek nem ilyen. Másnap kiderült, hogy ez tényleg igaz. Kimentem a szálloda elé, és rálátásom nyílt a Golden Gate hídra és az Alcatrazra. Sétáltam egy keveset, és ott volt a kikötő, éttermek, sétálóutca. Befizettem egy városnéző buszra, ami elvitt a hídhoz, még át is mentem rajta :) Majd elvitt Sausaulitoba, ami egy kis nyaralóvároska nem messze. Tele volt gyönyörű kis házakkal, meg tengerpartja is volt. Tiszta mesebeli hely volt.

Miután visszaértünk, gyorsan elmentem átöltözni, mert szükség volt melegebb ruhára. A hídnál még fáztam is pulcsiban. Majd 3-ra elementem a kikötőbe, onnan indult a hajó az Alcatrazba. Ott kaptunk egy kis magnót, és magunknak kellett felfedezni az egykori börtönt :) Nekem tetszett, bár azt hittem nagyobb, nem tudom miért is hittem, mert még sosem voltam börtönben. Szóval fogalmam sincs, hogy ez nsgynak számít-e. Na mind1 :) Körbe sétáltam, megnéztem a világító tornyot is, ahova Nicholas Cage elől menekült a gonosz bombarobbantó ellenfél a Szikla című filmben.Majd az utolsó előtti komppal, még a tömeg előtt visszajöttem a városba. Hazafelé még sétáltam a boltok között, vettem néhány szuvenírt. Természetesen az elmaradhatatlan hűtőmágnest és pólót is :) Másnap visszamentem a kikötőhöz és felültem egy másik buszra, ami pedig a belvárost és a többi látványosságot mutatta be. Nagyon jófej idegenvezetőnk is volt, igazán élvezetes volt :) Este megint sétáltam a "boardwalkon", majd hazamentem pihenni. Még anyuékkal is sikerült beszélnem, mert ez nem volt annyira egyszerű, hisz itt már 9 óra eltérés volt. Utolsó nap összepakoltam, mert a szobából ki kellett jeletkezni, de a csomagokat ott lehetett hagyni bezárva. Visszamentem megvenni valamit, amit előtte néztem ki. Utána már indultam is a reptérre...a csúnya bácsikkal teli belvárosba :) Délután indult a gépem vissza Los Angelesbe, ahol csak az az egy estém van, mert utána délelőtt indulok vissza a keleti partra. Kijött értem egy ismerős, aki elvitt a szállodába. Na eddigi legnagyobb baklövésem ezt a hostelt választani volt...ott volt a Hollywood Boulvardon a csillagokkal szemben, de ez volt a leggázosabb hely. Szerencsére még volt egy kis időm sétálni este, megnéztem a csillagokat, kéz- és láblenyomatokat, majd lefeküdtem aludni. De félő volt, hogy rámszakadt a felettem alvó...azok a minőségi emeletes ágyak :)))) Reggel szerencsére felkeltem (még élve...), és indultam is a reptérre...újra! Fárasztó ám ez...

Rendben elértem a gépet. Atlantáig nem is volt baj. Ott még időben leszálltunk, de utána akkora vihat lett, hogy leállították az egész légi forgalmat órákra. Utólag kiderült, hogy Jamie is ugyanott volt ugyanakkor, de én nem találkoztam vele. Valószínűleg másik terminálban volt. Szóval mikor végre felszálltunk a gépre, még akkor is várni kellett, hogy felszabaduljon a felszálló pálya, hisz a tervezetten előbb induló gépek szálltak fel először. Ennek köszönhetően lekéstem az utolsó vonatot Philadelphia repteréről a városba. Így hát maradtam a reptéren, és vártam reggel 6-ig. Ekkor jött az első vonat, ami elvitt a vároba. Ott reggeliztem, majd vonattal elmentem Lancasterbe Éváékhoz a többi csomagomért, na meg a laptopomért :) Aminek már nagyon örültem az Ipod hiányában :) Visszavonatoztam Phillibe, és onnan olcsó busszal ($1,50) utaztam New Yorkba!

Na szoval...hetfon megkerdeztem Mike-t, hogy a keddi szabadnapomon elmehetek-e valahova? Erre o mosolyogva azt mondta, hogy mivel eddig mindig nemet mondott akarmikor is kerdeztem, most muszaly igent mondania :))) Meg szep, ugyhogy azt mondta persze. Elvezzem a szabadnapomat, es a sofor oda visz ahova szeretnem...es ertem is jon :) Na persze ez altalaban mindenkinek egyertelmu, de a mi tortenetunket tekintve erre kulon hangsulyt kell fektetni :)

Megbeszeltem a soforrel, reggel koran kivitt Wilmingtonba a buszhoz, amit majdnem lekestem. Legalabbis ezt hittem. De mikor meg akartam venni a jegyet, csak stand by papirt kaptam. Mivel tul sokan vartak ugyanarra a buszra, es a penztaros nem volt biztos benne, hogy mindenki felfer a buszra. Szerencsere en a masodik sorszamot kaptam, igy remenykedhettem, hogy lesz helyem. Persze a busz kesett vagy 40 percet, igy varnom kellett, mikozben nem is voltam biztos benne, hogy felferek ra!!! Eljen Amerika :)

Vegul megerkezett a busz, es kaptam is jegyet...mar semmi sem allithatott meg....Washington DC here I am!!! Az ut 2 es fel ora volt, a keses miatt igy csak delre ertem oda. Szerencsere a busz allomas a belvarosban van par percre a latvanyossagoktol. Befizettem egy varosnezo buszra, ami minden fontos helyen megallt. Egesz napos jegyem volt, igy barmikor le es fel szallhattam. Eloszor mentem majdnem egy teljes kort, felderitettem mit is akarok megnezni, es gondoltam utana leszallok mindenhol ahol tetszik.

Voltam a Capitoliumnal, de nem szalltam le, mert a kozelebe is alig lehet menni, es a buszrol meg jobb kepet is csinaltam, mint a kozvetlen kozelbol. Aztan jottek a Smithonian muzeumok sorban, rengeteg van beloluk. Elore elterveztem, hogy ha nem is jut idom mindegyikre, az Air and Space Museum-ba biztosan bemegyek. Aztan jottek az emlekmuvek, Lincoln, Jefferson, Roosevelt. Az elso kettonel le is szalltam, csinaltam fenykepeket, meg videot is :) Hamarosan lathato lesz a Picasa albumban is!!

Majd elmentem a Feher hazhoz, amit szinten csak messzirol lehet latni, de azert ott is modellkedtem a kameranak :)

Aztan a Monument, vagyis az obeliszk, de ott sem szalltam le a buszrol. Nem is nagyon volt idom...

Vegul visszamentem a muzeumhoz...valami fantasztikus!!! Ennyire izgalmas es jo muzeumban meg sosem voltam. Kevesebb mint egy ora alatt vegig rohantam rajta, de akar egy napot is ellehetne tolteni itt! Es a tobbiben meg nem is voltam! Pedig legalabb a termeszetrajzi muzeumba elmentem volna, ott jatszodott az Ejszaka a muzumban is :)))))

A maradek idomben vettem nehany szuvenirt, na meg persze az elengedhetetlen polot! Aztan indulnom kellett vissza a buszhoz, mert felo volt megint nem lesz helyem...es ha lemaradok akkor nem tudom, hogy jutok haza :)

Visszafele nem volt gond, kenyelmesen, egyedul ultem ket helyen. Jo is volt, mert tudtam aludni is. Faraszto volt mindent egynapra besuriteni, de megerte. Bar egy nap nagyon keves Washingtonra, talan egy het alatt meglehetne nezni majdnem mindent. Ha lesz ra lehetosegem ide biztosan visszajovok...gyonyoru a varos, tisztasag van mindenhol. Parkok, muzeumok, igazi paradicsom :)

Tudom, tudom...regen nem irtam mar :) De gyorsan telik az ido, es van, hogy napokig semmi izgalmas nem tortenik.

A sracok sajnos elmentek, Tibi es David is :( Lassan mar vegre mi is megyunk...

Erre a hetre ket szabadnapot kaptam, gondoltam elmegyek Evaekhoz megint. Legalabb civilizalt helyen lehetek, normalis emberek kozott, akik meg a nyelvemet is beszelik! Lisa hetfon este munka utan elvitt kocsival Lancasterbe. Vittem minden cuccomat magammal, mert amig utazgatok, naluk lesz minden mas csomagom. A nagy borondot ott hagyom naluk, es csak annyi ruhat viszek magammal, amennyi 1 hetre kell a nyugati partra.

Kedden voltunk moziba, meg vasarolgatni. Vegre vettem magamnak egy szep pulcsit, regota kerestem mar. Voltunk fagyizni is a Cold Stone-ban. Itt kivalasztod milyen fagyi-koltemenyt szeretnel, aztan a kivant izeket kirakjak egy fagyasztott marvany lapra, es ott mindent hozzatesznek amit kersz. Jol osszedolgozzak, majd feltalajak neked a valasztott tolcserbe. Isteni finom...bar nem tul olcso :)

Megneztuk a Taking Woodstock cimu filmet a moziba delutan, mire ezt olvassatok mar szerintem nalunk is adni fogjak....na akkor ne nezzetek meg :) Isszonyu szar film, pedig a bemutato alapjan jopofanak tunt. A mozi utan hazafele bementunk vasarolni egy elelmiszer boltba, vettem mini-marshmallows-t, amit a kaveba es forro csokiba kell tenni :) Mar Angliaban is egre-folrdre kerestem, de sehol sem talaltam :)

Otthon foztunk rakott krumplit, mert Eva kerdezte mi a kedvencem...ugyhogy magyaros etelhez juthattam ismet!! Ne is beszeljek a reggelire elfogyasztott korozottrol...

Masnap elmentunk autoval Ephrata-ba, ott vannak egy kolostornak a romjai, gondoltuk megnezzuk. Nem volt valami nagyszam, de azert jol szorakoztunk :)

Szerda este jottem vissza a taborba, taskamban Jamie keresere egy uveg Canadian Club. Pont medence party volt mire beertem a taborba. Volt nalam furdoruha ugyhogy gyorsan csatlakoztam en is :) Se Mike se Adam, senki nem volt a taborban, ugyhogy a whiskey is gyorsan elokerult. Vegul a mi fahazunkban folytatodott a party.

Csutortokon megerkeztek az elso buzi motorosok...ok kontkretan buzik, es mint kiderult ez volt a legkevesebb gond veluk!! Egesz nap pakoltak, szereltek a Samiford Hallban...a sajat kis jatszoteruket.

Kulon szemelyzetuk volt a kajat felszolgalni, meg jo is, mert puceran jottek enni is. Az egy dolog, hogy a taborban barmerre neztunk ott voltak, es pucerkodtak (na meg minden mast is...), de nemelyik meg enni is ugy jott. Meg jo hogy nem kellett nekik kajat adnom :)

Este ott voltak mindenhol...csokoloztak, ostorral vertek a masikat, dugtak a padokon...a mi hazunknal...pffffff undorito!!!!

Ejjel hallottuk ahogy a jatszanak a "jatszoteren" :) Masnap pedig a program a korbacs-mesterseg gyakorlasa volt. A hazunk elotti reten bealltak egy korbe meztelenul, es gyakoroltak :))) Hihetetlen, ha nem latom akkor nem hiszem el hogy ilzen is van.

Az tok normalis volt, hogy nemelyik megkotozve, vagy bilincsben erkezett az ebedlobe, es ugy kellett ennie mint a kutya...mert ugye a kezeit nem hasznalhatta. FUN...

Egeszen hetfoig itt voltak. A legtobbjuk hazament, de kb 100 ember meg maradt. Szerencsere ok mar nem csinaltak semmit undoritot a szemunk lattara, ok csak takaritani maradtak itt. Minden hazat kitakaritottak maguk utan...meg johogy!!

Keddre megkaptam az utolso szabadnapomat...gondoltam megkerdezem Mike-t, elmehetek-e vegre Washingtonba...

Hát igen...ember tervez Isten végez.

Megkérdeztem Mike-tól, hogy ha többen mennénk, akkor Marek elvihet-e minket a Six flagsbe. Azt mondta, hogy ha neki is szabadnapja van, és tényleg több ember menne, akkor lehet róla szó, de mivel ő nem lesz itt a táborban, még beszéljünk róla. Na, ebben maradtunk, majd elutazott.

Megbeszéltem Missyvel, hogy a Tibinek (az új magyar srác a konyhán) ugyanakkora tegye a szabadnapját, és akkor mehetünk együtt. Mindent megszerveztünk, de végül csak két ember volt biztos abban, hogy jönne. Így viszont Mike azt mondta, hogy ez túl kevés.

A tervet megváltoztattuk, és összehoztuk mindenki szabadnapját péntekre (Sergio, Priss, Marek, Tibi, és én) és kitaláltuk, hogy legyen inkább Washington. De mire megkérdezhettük volna Mike-t, már elutazott. Adam maradt itt felügyelni, de ő azt mondta meg kell kérdeznie a Big Boss-t :)

Vártunk, vártunk, végül két nap múlva (szerdán) megkérdeztem tőle, hogy most akkor mehetünk-e. Természetesen nem kérdezte meg Mike-t telefonon...majd csütörtök reggel közölte, hogy bocsi srácok mégsem...

Csütörötökön este kitaláltuk, hogy kimegyünk a táborból, keresónk valami kocsmát, vagy szórakozási lehetőséget. Miután kiértünk a táborból, az egyik kertben egy pasi épp autót szerelt, gondoltuk megkérdezzük hol találjuk a legközelebbi mulatót :) De mikor kiderült hogy nem közelíthető meg gyalog, hamar feladtuk, és visszasétáltunk a táborba. Viszont tudtuk, hogy Marek megy a lányokért Wilmingtonba, így megbeszéltük vele, hogy valamelyikünket vigyen el, és vehessünk sört. Végül én mentem, a többiek előre odadták a pénzt, én csak a szállító :)))) voltam!

A vezetés hevében Marek elfelejtett megállni a boltnál, és már túl késő volt visszafordulni, mert a lányok már vártak minket az állomáson. De útközben megláttunk egy boltot, gondoltuk megállunk. Épp a piros lámpánál vártunk, mikor rájött a sofőr, hogy rossz sávban állunk, és vissza akart tolatni, hogy sávot váltson, mikor hirtelen neki mentünk valaminek :)))) Rögtön megállt, és mikor hátranéztünk még akkor sem láttuk mi volt az!! Kiszálltunk, és kiderült áll mögöttünk egy autó, de a kocsiból egyáltalán nem lehetett látni, sőt! Szerintem konkrétan a lámpája sem égett, így hát elég nehéz lett volna észrevenni. Mindegy, a lényeg, hogy nem lett baja egyik kocsinak sem, mert épphogy csak hozzáértünk. Gyorsan visszaültünk mielőtt jobban nézegetni kezdte volna a kocsit :))))

Több megállót nem iktattunk be míg elértünk Wilmingtonba. Felvettük a lányokat, és gondoltuk hazafelé ismét megállunk...de a bolt addigra már zárva volt :( Így a várva várt rakomány nélkül tértünk vissza a táborba :(

Adam nemleges válaszára egyébként magyarázat lehet a szerdai nap. Bryan elutazott, mert valami családi gondja akadt. Én voltam a felelős azért, hogy minden rendben legyen az ebédlőben. Reggel a köcsög lengyel Daniel késett vagy másfél órát, majd mikor mindenki már végzett a reggelivel, leült enni. Szépen megvárta míg mindenki befejezi, és akkor ő is felállt. Majd megkértem, hogy segítsen söpörni, mert az orosz lányok Atlantic Cityben voltak, és én voltam egyedül. Mire közölte, hogy ő csak fél órát dolgozik, utána elmehet mert ezt mondta neki a feka...hja mondom én meg amúgy hülye vagyok....

Szóltam Missynek, mire végülis kénytelen volt felsöpörni, mert vele azért nem mer vitába szállni. Ezek után ebédnél ismét sikerült utolsónak érkeznie, és egész ebéd alatt semmit nem csinált. Missy ekkor már figyelte...mint később kiderült pechére :) Az ő feladata volt a szemét összeszedése, de csak állt a kuka mellett, és egy szem répát falatozott 20 percig. Társasága is akadt Marek személyében, aki szintén csak figyelte mit dolgoznak a többiek.

Végül büntetésképp fel kellett volna rakniuk az ebédlőben az összes széket, hogy este fel lehessen mosni, mire ők szó nélkül kisétáltak...Missynél ez volt az utolsó csepp a pohárban. Felhívta Lee-t, -ő a karbantartók főnöke, és mellesleg Missy szeretője-, hogy lenne két önként jelentkező, aki egész éjjel szeretnének dolgozni. Végül megúszták annyival, hogy Lee és Adam leültek velük beszélni, és közölték ha nem kezdenek el dolgozni, akkor mehetnek haza!!

Na ilyen előzmény után feltételezem ezért nem kaptuk meg az autót. De biztosan persze nem lehet tudni az okát, az is elképzelhető, hogy Adam nem is hívta fel Mike-t ez ügyben.

A lényeg, hogy ezek után mindenki beleegyezett, hogy béreljünk akkor autot reggel, és nem fog sokkal többe kerülni. Az egyik karbantartó srác azt mondta elvisz két embert a kölcsönzőbe, és a többiekért pedig visszajöhetünk a bérelt kocsival.

Közben Segio elkezdett riogatni minket hogy esni fog az eső, és ne is menjünk bla bla bla. Mint ahogy az lenni szokott, reggel mikor felkeltünk szakadt az eső...John nem jött értünk, így várnunk kellett, hogy valaki kivigyen minket a kölcsönzőbe. Végül Mike felajánlotta magától.

Kitett minket a kölcsönzőnél, majd elment a saját ügyeit intézni. Mi bementünk. A pasi először normális volt és kedves. Aztán a végén már mindenféle extra dolgot kitalált, hogy ne kelljen nekünk autót adnia. Először, hogy 400 dollárnak lennie kell minimum a kártyánkon, hogy bérelhessünk. Aztán azt, hogy ha aznap kell a kocsi, akkor egész hétvégére kikell bérelnünk, mert ők nincsenek nyitva szombaton és vasárnap...hát basszus. Jó 'biznisz'...lehet nekem is ezt kéne csinálnom :)))))

Végül kijöttünk...persze kocsi nélkül :)))) Akkor derült ki, hogy Marek nem hozta el a telefonját, így nem tudjuk felhívni a tábort sem hogy valaki jöjjön vissza értünk...ügyes! Elindultunk a városból kifelé gyalog, de olyan 2-3 óra lett volna míg visszaérünk a táborba...hát mondom szó nincsen róla...

Elkezdtünk stoppolni, de senki sem akart megállni. Mint később megtudtuk, amúgy tilos is:)Végül egy jeep megállt, egy vén fószer ült benne...nagyon büdös volt, állandóan bagózott, és furcsán beszélt. Igazából abban sem vagyok biztos, hogy angolul :))))))))))

Elvitt minket a kereszteződésig, ahol a Saginaw road kezdődik. Ott kiszálltunk, és elindultunk a tábor irányáb, de az még vagy másfél óra lett volna gyalog. Mire egyszer csak megszólal Marek, hogy megint itt van a pasas...mondom hülye vagy? Erre megállt mellettünk a jeep, és kiszólt a pasi: You are heading to that campground?? Mondtam neki, hogy igen, mire ő: üljünk vissza, elvisz odáig!!! Néztem Marekre, biztosan visszaülünk mellé? Végül beszálltunk, bár a sok szemét mellett már nem volt túl sok hely számunkra :) Elértük a tábort, tényleg tudta hol van...és ki tett minket a főkapunál. A többiek ott vártak ránk...valahogy sejtették, hogy nincs kocsi, mert ott kellett volna lennünk már régen a táborban. Lementünk az irodába, elmeséltem Mike-nak mi történt, erre csak annyit tudott mondani hogy Sorry guys! Mondom én is, de felajánlhatta volna a kocsit...seggfej!! Megkérdeztük, hogy azért a városba bemehetünk-e, hamár Washingtont nem sikerült elérni. Ebbe legalább beleegyezett.

Sergio és Pris végül elmentek busszal, őket kitettük Wilmingtonban, mi pedig elmentünk a Christiana Mallba, ami egy hatalmas bevásárlóközpont. Nincs olyan nagy mint a westend, bár lehet hogy van olyan nagy, de nincs benne olyan sok bolt! Vettem egy Levi's farmert, egy rövidnadrágot. Ezt mind kb 5 óra alatt :)))) Éljen a szabadnap :)

Hazafelé megkértem Mareket álljunk meg egy Liquor storenál, gondoltam veszünk sört a srácoknak, hamár szerdán nem jött össze :)) Vettünk egy karton sört (30 doboz) 15 dollárért. Belecsomagoltuk Marek hátizsákjába -megjegyzem nem volt egyszerű hadművelet-nehogy valamelyik okos meglássa  a táborban. Ő kitett engem a mi házunknál, én gyorsan bevittem mielőtt valaki meglátott volna!

Átmentünk a srácok házába söröstül :) Átjött Jamie és Henry (az újzélandi srácok) is. Hozták egy jóbarátjukat is, a whyskeyt. Persze az is szépen több rétegben volt elrejtve nehogy valaki meglássa. Ezt az egyet elég szigorúan veszik minden táborban, még szondáztattak is ha gyanús volt nekik valaki...szóval senki sem próbálkozott, mert túl kockázatos lett volna. Itt post campben azonban már mindenki szarik ránk, igazából a táborozókra is szarnak már :) Szóval most lehetett próbálkozni...Kate és Filipp amúgy is mentek el másnap, legalább volt nekik egy kis búcsú buli ;)

Készítettem képeket, de videót is :) Jamie és Henry lengyelül próbáltak tanulni, de a végén feladták :) Aztán ők tanítottak mauri szavakat, és totál kiakadtak hogy mi mindet ki tudjuk ejteni...de mondtuk hogy ne csodálkozzanak, kelet európából jövünk :))))))))))))))

Valamikor kettő után sikerült a saját házunkba visszamenni, de 7-kor már mehettünk dolgozni :) Most épp az ebéd előtti szünetemet töltöm, és írok nektek...ahelyett hogy aludnék a kellemes este után...remélem értékelitek? :)))))))))))))))

xoxo Zsófi ;)

Szép nyugiban nézünk egy filmet a házunkban kedd este, mikor is berobban valaki az ajtón ;) Esőkabátja alól nem látott sokat, de hamar kibökte mit akar. Kiderült, hogy egy másik táborból jött, és ittfog dolgozni. A neve Kassa, vagy valami ilyesmi :)

Másik két lengyel sráccal és egy magyar fiúval, Tibivel érkezett. Hamar megtalálta a mellettem levő üres ágyat, amiről így nekem muszály volt lepakolnom a saját cuccaimat...pedig jó helyen voltak ott :)))

Másnap már jöttek is mind dolgozni a konyhára...igaz most kicsit túl sokan is vagyunk, de ők legalább dolgoznak!! Na jó, most az orosz csajok is, de a köcsög sofőr meg a másik lengyel köcsög nem...

Csütörtökön szabadnapom volt, és sikerült megszervezni, hogy szerda este munka után Lisa, a séf elvitt Lanchasterbe, ahol anyu barátnője lakik. Eljöttek értem a vonatállomásra, itt ez központi hely általában, mindenki tudja hol van az állomás :)))

Náluk aludtam, és másnap egész nap velük voltam. Elmentünk délelőtt megnézni egy Amish falut, itt rengeteg ilyen ember él. Nem használnak se áramot, se autót. De nagyjából ez elfogadott ezen a környéken. Igyekeznek meghúzni magukat, szépen éldegélnek magukban, csak hagyják őket békén.

Utána elmentünk megnéztük az outlet boltokat, itt is vannak, olyan mint otthon vagy Philadelphiaban. Nem vettem semmit szerencsére, nem akartam amúgysem sok pénzt költeni. Utána elmentünk moziba, megnéztük a The Timetraveller's wife című filmet. Nem volt akciójelenetekkel dúsítva, de nekem nagyon tetszett. Évának is tetszett.

Ezek után elmentünk szerinte a legjobb fagyizóba a környéken :) Ettük egy fagyit, meg gyönyörködtünk a rengeteg finomság láttán. Volt ott gumicukortól kezdve, a különleges csokikon át, a sózott zöldbosóig minden :))) 

Mikor elindultunk hazafelé elkezdett szakadni az eső. Pont mire hazaértünk mégjobban rákezdett, és bemondták a tévében, hogy tornádó riasztás van az egész megyében ;)

Éva férja főzött pörköltet meg paprikás krumplit, így még ilyen messze az otthontól is ehettem magyaros ételeket :) Jó, persze nem olyan volt mint anyué, de azért finom volt :)

Miután megvacsiztunk, elindultunk vissza a táborba. Nem volt könnyű beállítani a GPS-be, hogy hova is akarunk menni, ő mindig jobban tudta, de végül feladta és mi nyertünk :)

Nagyjából egy órás autókázás után értük el a tábort, még Éváék nagy szerencséjére Bryan-nel is találkozhattak :)

Remélem sikerül máskor is megszervezni egy kiruccanást.

Még azt is tervezzük, hogy innen a táborból menjünk ki autót bérelni, és azzal elmehetnénk New Yerseybe a Six Flags vidámparkba. Illetve én még azt is tervezem, hogy hátha el tudok menni a Niagarához! De ember tervez...

Legutóbb ott hagytam abba, hogy én sosem mehetek ki a táborból...

Na, végülis délután előkerült Marek, és még örült is, hogy ki akarok menni, mert ő is vásárolni akart. De mivel neki ugye nincs szabadnapja, nem nagyon mehet sehova csak ha mások oda akarnak menni. Így még jobban is jártam, mert végül a Philadelphia outletbe mentünk, ami olyan mint nálunk a Premier Outlet. Csak itt ténylegesen találsz drága márkákat olcsón is :)))))

Szóval vettem magamnak Crocs papucsot (10 dollár!!!!), ebben tudok dolgozni úgy is hogy nem rohad bele a cipőbe a lábam egész nap. A Columbia márkaboltban vettem magamnak egy nadrágot (13 dollár!!!!), és vettem még egy Nike pólót is (7 dollár):) Tehát összesen 7000 forintból (a viteldíjjal együtt) bevásároltam :))))

A gyerekek sikeresen elmentek szerdán. Korán kellett kelni, mert korán reggeliztek, viszont hamarabb végeztünk :)

Az eddig gyerekfelügyelők a hét további részében takarították a házakat, mig mi maradtunk a konyhán. Végül szombaton mindenki ment haza, csak azok maradtak akik itt lesznek post campben is. Volt nagy sírás, mindenki bőgött :(( Főleg szegény Anastacia, mert tőlünk a konyháról is minden mexikói elment, és ő végig velük dolgozott. Szegény egyedól maradt a hátsó konyhában előkészíteni a kajákat :((

Szerencsére az orosz lányok maradtak, úgyhogy nekem jó dolgom lesz. Úgy néz ki itt maradnak egészen szeptember elejéig, szóval csak az utolsó héten lesz kérdéses, hogy mennyire lesz nehéz dolgom. Lehet, hogy addigra vesznek fel új embereket is. Mert a post camp egészen október elejéig tart. Majd meglátjuk.

Egy kisebb összezördülés után a lányok összekapták magukat...végre elkezdtek dolgozni mint a kisangyal. Lehet, hogy elég volt nekik annyi is, hogy szinte semmi munka nincs...mostanra mindent szívesen megcsinálnak :) Öröm most velük dolgozni, aranyosak vidámak, beszélnek angolul is...persze csak ha szólok nekik :)))))

A másik nagy hír, hogy miután mindenki elment, megkértük Mike-t hadd költözünk el valahova máshova, mert nem bírjuk ki abban a mocskos házban tovább. Azt mondta mehetónk az 'F' házba, oda költöznek a "volt councelor" lányok is.

Mikor átvittünk mindent, ott voltak ők is, teljesen le voltak döbbenve, hogy miért örülünk ennyire annak a háznak, mikor az a tábor legrosszabb háza...kérdeztem tőlük, hogy a Dell házat látták e már valaha...ugyanis bizonyítottan az a legrosszabb ház :))))) De ők persze sokkal jobb házban laktak eddig, csak oda érkeznek új táborozók, így onnan el kellett jönniük. Na mindegy, a lényeg, hogy az új ház tiszta, pók mentes, van rendes méretű fürdő, és jófej ausztál, amerikai és újzélandi csajok :) Igaz, hogy minden irányból totál belehet látni minden este, mert nincsen függöny, és ezt minsig el is felejtjük :))

Vasárnap megérkezett az új tábor is. Camp Dreamcatcher, AIDS-es gyerekek kb 140-en, és 110 fős személyzet. Legtöbbjük néger gyerek, aki beteg, vagy a családjában valaki beteg. A staff legtöbbje fehér, és önkéntesek. Mindegyik jófej, egész mások mint az elkényeztetett zsidó gyerekek, akiknek mindenük megvolt.

Sok munkánk hál istennek nincsen velük. Mindent letakarítanak maguk után, így nekünk még az asztalokat sem kell letörölni. A pultot kell rendben tenni, ahol a kajákat osztjuk, feltöltjük a poharakat és szalvétákat, meg összesöpörjük a nagyobb koszokat a földről, de sokszor az sincsen, mert ezek a gyerekek nem úgy esznek mint a disznók!! Reggel is délben és este is 1 óra amig esznek, annak már a végén elkezdünk takarítani, mert hamarabb befejezik, és utána nem sokkal végzünk is. Így reggeli után van 2 óra pihenő, majd ebéd után kb 3 óra. Este már legkésőbb 7-kor végzünk. Szóval több a szabadidőnk és kevesebb a munka, és csak egy ember a minusz.

Tegnapelőtt este miután végeztünk a munkával, lementünk a medencéhez fürdeni. Milyen jó is ha a vizimentő csajokkal laksz egy házban...mondták, hogy mennek fürdeni, és ha van kedvem menjek én is. Ott voltak a srácok is akik még itt maradtak, meg mi. Később lejött Mike is, őt még sosem láttuk fürdeni, vagy pihenni akár egypercre sem...vicces volt :) Rendeltünk pizzat, azt is ott ettük meg a medence partján :)))) Poén volt ;)

Tegnap este az orosz csajokkal moziztunk a házunkban, vettek valami vígjátékot dvd-n, és azt néztük meg az én laptopomon. Mellé ott volt az M and M-'s, amit a konyháról hoztunk el ;))

A ma esti program még nem tiszta előttem, de biztosan lesz valami izgi :)

Hershey-t követően nem volt sok történés egészen szombatig. Szombaton volt Ilya szülinapja, vele voltunk Atlantic Cityben is.

Szombaton volt még a Munch out is. Ez azt jelenti, hogy minden kaját a Canteenból áthoznak az ebédlőbe, és lehet enni. Legalábbis tavaly így volt, idén csak fagyi volt, és arra szórhattál m and m's-t. Tök poén volt munka után ezért ott maradni ;)

Vasárnap az én szülinapom volt :) Sajnos munkával telt, de azért nem volt olyan vészes. Este a fiőknak cook out volt a szokásos hamburgerrel és hot doggal. Míg a lányoknak bankett volt bent az ebédlőben. Csináltam sok képet, nagyon szépen feldíszítettek mindent. A téma a 80-as évek volt, és persze 'díszvendég' Michael Jackson volt. Minden évben más témát találnak ki, tavaly Óz volt a téma.

De ez a nyár nem csak a 80-as évekról szólt, hanem az áramszünetekről is...mikor megérkezett minden lány, és elkezdődött volna a buli, ismét elment az áram. Akkor láttuk csak, hogy megint mekkora vihar van. Úgy látszik itt gyakran előfordul az ilyesmi...

Sötétben osztottuk a mini hotdogot, milk shaket, és az összes fast food-ot :))) Néha fel-felvillant a lámpa, de az csak a generátor beindítására irányuló törekvéseket mutatta :) Végül azért csak beindult, de szükség volt az áramra a hűtők miatt, ezért mi maradtunk sötétben. Nem is kellett a végén igazán takarítani, elhalasztottuk reggelre.

Mielőtt épp indultam volna haza a házunkba, jöttek a többiek és hozták Scotty gyönyőrű tortáját nekem :) Tényleg nagyon jól nézett ki, és isteni finom is volt!!!

Loptunk a héliumos lufikból is, bár nem sokat, mert mindet kilukasztották :( De amit sikerült elcsenni, azokat megkaptam. Na meg a házban persze felfújtuk azokat is amiket anyuék küldtek nekem :) Ja, és egész nap rajtam volt a 'It's my birthday' kitűző is :)

Kioldoztuk a lufikat, és hélium partiztunk :) Anastacianak volt a legjobb hangja, pont olyan volt mint egy mókus :) Sajnos épp csak kipróbálni tudtuk, mert nem volt túl sok lufi :( És mindezt teljes sötétségben, mivel áram ugye még mindig nem volt...

Reggel hamarabb kellett bemennünk egyrészt a sötétség miatt, másrészt a tegnapi elmaradt takarítás miatt. A reggelit áram nélkül kellett megoldani, míg az ebéd megint cook out lett. Igaz most chicken nuggets volt, de azért elég uncsi már...ráadásul kurva meleg is volt egész nap, és nekünk délben a csúcsmelegben kint kellett állni, és osztogatni a csirke falatokat!!! Ilyenkor sokra tudom értékelni az MR-t a légkondival :))))))))

Alig fejeztük be, már készülhettünk az esti cook out-ra, ami be is volt tervezve. De szerencsére az áram időközben visszajött, így legalább este, a fiúk bankettjén már volt légkondi :))) Én hamarabb kezdtem, mint a csajok, mert nekem kellett megcsinálnom az üditőket kintre, cserébe egy órával többet alhatok, mint ők másnap.

Bent minden ugyanaz volt, mint tegnap. Elég uncsi, ráadásul még csokis shaket sem kaptunk, mert a fiúk többet isznak, és nem maradt nekünk :(((

Viszont amikor megláttam Mike-t, elkértem tőle a lufikat, és megengedte, hogy hazavigyük a házba...de csak ha nem szívjuk ki belőle a héliumot...na persze hogy nem!!!! ;) A buli végén meg is kaptuk a lufik nagyrészét, amit egyedül nem is tudtam átvinni a kis házunkba...

Gyorsan feltakarítottunk, és mehettünk haza. Számomra ekkor derült ki, hogy én vagyok a szabadnapos másnap...mondom még épp időben! Szép is lett volna, ha reggel felkelek és bejövök, mikor nem is kellene. Az áram visszatérésével végre elmehettünk mosni is! Amire amúgy már nagyon nagy szükségem volt, mert semmi tiszta ruhám nem volt. A munkás pólóm is messziről bűzlött már...de ezzel nem csak én voltam így, szóval gondoltuk mindenki megrohamozza a két működő mosógépet...

Megkértük a mosodás lányokat, hogy hagyják nyitva a mosoda ajtaját egészen véletlenül, és akkor elintézzük mi magunknak! Mivel oroszok, és bazira nem beszélnek angolul, nem volunk biztosak hogy meg is értették mit kérünk...így mielőtt elvittük volna a rengeteg ruhát, megnéztük nyitva van-e az ajtó :) Csak biztos ami biztos alapon ;)

Miután láttuk, hogy rendben van, és bemehetünk, visszamentünk a házba a ruhákért, én felpakoltam az összes ágyneműmet is hálózsákostul. Ráfért már a mosás...a vizes házban minden nyirkos és poshadt lesz egy idő után :((((

Gyorsan bedobtunk hármunk ruháját 5 mosógépbe :)))))) Beültünk a canteenba, én ipodot néztem egy cola társaságába, míg Atiék valami filmet néztek a számítógépen. Miután letudtuk a mosást, mentünk vissza a házbs...ahol már várt minket a rengeteg héliumos lufi. Az egész bunk-ban csak lufik voltak :))) Elkezdtük kioldozgatni őket, és beindult a hélium party második felvonása ;))) Csináltunk egy csomó videót is, lesz min röhögni később :)

A szabadnapomon végre nem kell csinálni semmit. Ez a legjobb az egészben, de azért ebben is baromira el lehet fáradni :) Mondjuk szívesen kimentem volna mászkálni vagy moziba, de ugye nem lehet, mert holnap mennek el a gyerekek...mondjuk em tudom mi köze van a kettőnek egymáshoz...de ha Mike egyszer ezt mondta akkor az úgy van...

Voltam lent a medencénél délelőtt, tök jó volt...csendes és nyugis. Senki sem volt ott rajtam kívül, csak a lifeguardok, épp takarították a medencét. Napoztam, pihiztem.

Aztán mentem internetezni, ahol is a mosodás lányok nagy lázban égve kerestek valami vonatot Atlantic Citybe...végül eltűntek. Ebéd közben találkoztam Mike-al, megkérdeztem tőle, hogy nem lehet végül kimenni egy kicsit délután...mire ő azt mondta a mosodás lányok épp nemrég mentek el, szóval a sofőr most nem ér rá...hát mondom ez csodás mivel ő mondta, hogy senki sem mehet ki!! Nekem akármikor szabadnapom van, vagy szülinapom van és szeretnék kimenni egy kicsit a civilizációba, az biztos hogy éppen nem lehet! De más bármikor mehet ahova csak akar...

Na mindegy, most épp itt tartunk. Várom anyuékat az msn-re, addig is adtam pár életjelet magamról :)

Atlantic City óta nem sok minden történt erre...

Kezem lábam, hátam arcom...mindenem hámlik a leégés miatt. És ha mindez nem lenne még elég, egyik reggelre még herpesz itt kijött a számon ;)

De ez annyira jó volt, hogy szóltam a Mike-nak, hogy a doki néni felírt egy krémet, és azonnal kéne használnom, ezért kéne egy fuvar nekünk a Wal Mart-ba. Este buli volt a medencében, ahol a fasz söfőr is lubickolt, és gondoltunk ezzel vele is jól kiszúrunk, mert el kell jönnie...de pechünkre (vagy éppen nem...) nem őt kérték meg, hogy vigyen el minket. Személyesen Mr. Jay Petkov ajánlotta fel, hogy elvisz minket. Na most tudni kell, hogy övé a tábor, ő Mike apja, és még sosem vitt el senkit este fél 9-kor vásárolni :)))))))

Szóval gyorsan elmentünk pénzért a házba, majd bepattantunk a bőr üléses batár nagy Honda jepp-be, és elindultunk. Kaptunk fél órát a vásárlásra, addig ő nem tudom mit csinált. Megvettük a krémet, meg persze vásároltunk néhány dolgot. Innivalót, Enikőék laptop egeret (minek?...), vettem egy nadrágot is, amibe dolgozni tudok.

Teltek múltak a napok (mint a mesében...) és eljött a szerda. Ez a nap különleges...mert ezen a napon mindenki Hershey happy :)

Késői reggeli volt, lehetett tovább aludni kicsivel...én háromnegyed tízkor keltem ;) 10-re mentünk reggelizni. Mindenkin piros Saginaw póló volt, erről lehetett felismerni ki jön, és ki marad :)

Mikor beértünk az ebédlőbe, Brad (az egyik főnök fia, ő a kedvencem) rögtön odarohant hozzám és megölelt...nem tudom mi ütött bele :) Tökre örült nekem, biztosan mert végre nem a pult másik oldalán álltam, hanem ott ahol ő szokott :) Rögtön közölte, hogy üljek mellé, és hogy mit egyek, mert ő is azt eszik :) Apuka és anyuka csak lestek, hogy a gyerek miért nem velük ül egy asztalnál, de végülis csak mosolyogtak. Eléggé fel volt pörögve a srác, első alkalom hogy ő is jöhet a Hershey Parkba. Mondta, hogy majd ott is keresni fog, hogy együtt üljünk fel a játékokra...mondtam, hogy jó, majd megkeresem ;)

Amúgy Brad 4 éves, és szeptember 11-én született :) Már tud olvasni, persze egyszerűbb szavakat, mint a STAFF felirat a pólóm hátulján :) Tudja, hogy nem szabad sok csokit enni, mert beteg leszel, és minden étkezés után meg kell mosni a fogunkat...apja szerint egyszer még elnök lesz belőle...lehet benne valami ;)

Szóval reggeli után nekünk még volt egy kis időnk, mert a mi buszunk csak 12-kor indult. Még beültünk egy kicsit internetezni a számítógép szobába. Délben fel kellett menni a tábor 'tetejére', a bejárathoz, ami a domb tetején van. Jöttek a jellegzetes sárga iskolabuszok...ami elvitt minket a két órára levő parkba.

A parkról annyit kell tudni, hogy Hershey egy amerikai csoki, ami mellékesen nagyon finom, és emellett a csoki gyár mellett van a vidámpark. A parkot is a gyár alapította. Ez az egyik leghíresebb vidámpark errefelé. Rögtön megkaptuk a belépőket, és mehettünk is. Enikőék végül nem jöttek velem, mert Enikőnek fájt a feje, és nem akart semmire sem felülni. Így egyedül indultam neki, de nem is volt baj. Bekapcsoltam a zenét a telefonon, és beálltam a sorba a Great Bear hullámvasútnál.

Ha érdekel itt megnézhetitek: https://www.youtube.com/watch?v=Wo14nYWDeI4 Ennek érdekessége, hogy a megszokottól eltérően nem alul van a sín, hanem felül vagy felfüggesztve. De nagyon jó, ezen kétszer is mentem. Ezek után a Storm rider következett. Ez úgy indul mint az anyahajókon a repülők, álló helyzetből "kilő", és baromi gyors :) https://www.youtube.com/watch?v=H5YyoFxI5Ug&feature=related Erről készült fénykép is, amit megvettem, mert nagyon jó lett :) Elég brutál fejem van rajta ;) Itt ráadásul az első ülésen ültem, csak hogy még nagyobb poén legyen.

Ezek után jutottam el a híres Fahrenheithez...ez teljesen egyenesen megy fel, majd ugyanígy lefelé...ez már nekem is kicsit sok volt :) https://www.youtube.com/watch?v=ST87Exi0hCk&feature=related Ráadásul vagy egy órát álltam sorba. De azért ha lenne még alkalmam, biztosan visszamennék :)

Ez után jöhettek a hagyományos fa hullámvasútak, amiken a legijesztőbb a recsegés volt :) Volt egy elég gyors is, meg egy olyan ahol két vasút versenyez egymással :) A vizes attrakciókig el sem jutottam, mert arra már végképp nem volt idő :( Már így is elment az idő...

Aztán még volt egy hullámvasút, ami hátulról felhúz, majd elenged, ezzel kapsz lendületet. Kétszer megfordul, és utána ugyanezt játsza el visszafelé, hátrafelé. Na ez nem volt igazán jó :) Az eleje még hagyján, de visszafelé már szar volt...

Végül visszamentem a park bejáratához, ahol még volt két másik hullámvasút. Ezek már elég gyengusok voltak, de azért kár lett volna kihagyni. Végül beálltam még egyszer a sorba a Great Bearhez, gondoltam jó zárás lesz. Mostmár rövidebb volt a sor is :)

Még volt egy kis idpm utána, így próbáltam nyerni egy macit. Harmadik próbálkozásra sikerült is nyernem egy olyan játékban amiben a kis ürge fejeket kell csapkodni egy kalapáccsal :)))))))))) Mint a hülye filmekben :) Persze mondanom sem kell, hogy első két alkalommal kisgyerekek ellen vesztettem el a játékot.....:))))))

A maradék félórában nézegettem a boltokat keresve a tökéletes Hershey pólót magamnak :) Végül vettem egy narancssárga szinűt, nekem ez tetszett a legjobban.

Még volt pár percem enni, kaptunk előre kupont egy étkezésre. Járt egy hot dog, sültkrumpli és egy üditő. Az innivalót egy emlépohárba adták, amit mindenki megtartott. Remélem épségben eljut haza is :)

Nagyjából ennyi volt a nagy vidámpark látogatás...legalábbis az első :) Mert ugye megyek még a six flags-be is, meg a Universal Studioba is :))

Viszaértünk a táborba...kalandosan de azért itt vagyunk!

Röviden összefoglalom az elmúlt két nap eseményeit:

Szerdán este megbeszéltem a fekával, hogy hamarabb kell elindulnunk, hogy elérjük a vonatot, vgülis beleegyezett. De mikor pont mentünk volna a házba átöltözni, mindenkit összehívott hogy valami fontosan kell megbeszélnünk...kiderült, hogy abban a percben kirúgták a séfet! Néhányszor szó nélkül lépett le, és ez olyan főben járó bűn amiért a rendes tábor vége előtt 2 héttel ki kell ugye rúgni...

Ez vele és velünk is nagy kibaszás, hiszen új embert nem vesznek már fel, de a feka nem képes az irányításra...ilyenkor mindig csak elkezd fontoskodni és mindent elront. Na mind1, ezt 15 perc alatt sikerült elmondania, pont annyi idő kellett volna nekünk, ahhoz, hogy átöltözzünk. Végül elengedett, és 5 perc alatt összepakoltunk. Persze mire kiléptünk az ajtón már esett az eső...miért pont akkor ne essen :))

A pék (Scotty) kivitt minket az állomásra Wilmingtonba, és csak annyi idnk volt, hogy felszálljunk a vonatra...de azért elértük :)

Philadelphiaban kellett átszállni egy másik járatra, ami elvitt minket Atlantic Citybe. Az utolsó megállónál a vonat nem tudott tovább menni, mert áramszünet lett szóval egy jó 15 percet ott is elvesztettünk, de szerencsére megérkeztünk.

Taxival mentünk a szállásra, mert igazából nem találtunk térképet, és nem tudtuk merre van a hotel. Hosszas kopogtatás után megjelent valaki a hotel recepcióján, de elég mérges volt, hogy felkeltettük...elvégre ő csak a recepciós ;)

Gyorsan átöltöztünk, és elindultunk várost nézni, casinozni...kb. fél 2-kor hajnalban. A sétáló utca már elég kihalt volt, de a casinokban sokan voltak. Egy nagy szálloda casinojaban gondoltuk, hogy játszunk valamit. De igazából nem tudtuk, hogy mit, mert a játékgépekbe legalább 5 dollárt be kellett volna dobni, míg egy játék 25 cent. Szóval órákig ott kellett volna ülni, de azt nem akartuk. Sok póker fajtát meg roulettet nem ismertünk, mert itt különböző fajták voltak. Végül megtaláltuk a hagyományos roulettet, Attila és Enikő játszottak is. Elsőre nyertek 60 dollárt...ráadásul a 13-as számmal :) Mi az orosz sráccal nem próbáltunk ki semmit, mondjuk neki nem is lehetett mert nem múlt el 21.

Végül olyan 4 óra körül indultunk vissza a hotelbe, próbáltunk bejutni a szobába, de nem sikerült. Kiderült, hogy elromlott a mágnes kártyánk, és szóltunk az amúgy is segítőkész recepciósnak, hogy csinálja meg. 1 óra próbálkozás után feladta, és adott nekünk egy másik szobát, az egyetlent ami üres volt...nem volt kitakarítva, dohányzó szoba volt, vagyis kurva büdős volt, és undorító! Minden cuccunk a szobában volt, még át se tudtunk öltözni...ráadásul egy francia ágy volt csak benne...

Sikeresen átvészeltünk az éjszakát, és reggelre már nyitva volt a szobánk. Gyorsan átöltöztünk, és lementünk az óceánhoz. 11-től 2ig pancsoltunk, napoztunk, és ismételtük ezeket a tevékenységeket :))) Iszonyú nagy hullámok voltak, sokan szörföztek a partól kicsit messzebb. De nagyon nem lehetett beúszni, mert olyan nagyok voltak a hullámok, és olyan erősek hogy nem bírtál a víz fölött maradni....

A víz elég hideg volt, de bele lehetett menni elsőre, és onnantól már frissítő volt. Sajnos 2-kor visszakellett menni a hotelbe, mert csak fél 3-ig maradhadtunk a szobában...már ez is kedvezmény volt az este miatt. Szóval miután lefürödtünk, otthagytuk a csomagokat a megörzőben, és vásárolni indultunk :))

Nem jutottunk messzire, csak a partra a sétáló utcába. Rengeteg bolt volt egymás után, bár a legtöbben ugyanazok voltak. Láttunk szines házú csigát, amit egy kis dobozzal együtt megvehettél. Kis gyíkokat is árultak, meg minden féle szuvenírt :) Én vettem egy Betti Boop táskát, képeslapot, na meg hűtőmágnest :) A rengeteg bolt miatt el sem jutottunk az outletekig, ahova eredetileg készültünk. Egy plazaba is voltam, ahol olyan édesség boltot láttam, amit még sosem. Természetesen lefényképeztem ;)

A hosszas mászkálás után beültünk egy ember-tolta kis járműbe, ami vissza vitt minket majdnem a hotelig. Olyan volt mint amit Kinába is látni, meg a keleti országokban, három kereke volt, három ember ülhetett egymás mellé, és hátulról egy pasi futva tolt minket.

A hotelben kivettük a csomagokat a megörzőből, és elsétáltunk (bár én mondtam hogy egy taxi gyorsabb, és négy felé osztva nem drága...) a busz-pályaudvarra (ezt most így kell írni?). Másfél órát utaztunk Philly-ig, és ott volt majdnem egy óránk a vonat indulásáig. Megpróbáltuk felhívni a sofőrt, hogy mikor érkezünk Wilmingtonba, de nem vette fel. Hívtuk a tábort, Mike-t, a többieket, minden számmal próbálkoztunk ami megvolt nekünk, de semelyiket sem sikerült elérni. Sejtettük, hogy ez nem jelent jót, mert Attilláékat már egyszer elfelejtették felvenni. Küldtünk egy smst is a Mike-nak, hogy mikor ér be a vonat az állomásra, hátha tud szólni a sofőrnek.

Mikor megérkeztünk fél 11-kor, természetesen senki sem várt minket. Újra megpróbáltunk telefonálni, de senkit sem értünk el. Vártunk egy órát, hátha végül jön valaki, de félő volt, hogy ha az utolsó vonat is elmegy, akkor nem lesz már taxi sem amivel esetleg hazamehetnénk. Szóval fogtunk egy taxit, és kerül amibe kerül, azzal jöttünk vissza a táborba. Szerencsére mikor fél 1 körül megérkeztünk, a csajok még fent voltak, így le tudtunk zuhanyozni is...ami kifejezetten jól esett a szénné égett bőrömnek! Mert mondanom sem kell, hogy a 2 és fél óra a tengerparton bőven elég volt hozzá, hogy szarrá égjek a napon :)))))) Talátam egy tavalyról itt maradt aloe veras zselét, ami kifejezetten erre való, így be is tudtam magam kenni. Nem mondom hogy jót aludtam, mert mindenem égett, még a krém ellenére is, ráadásul rövid is volt az idő, de azért igen jól esett :)))

A mai nap persze attól volt hangos, hogy Marek a sofőr nem tehet semmiről, mert ő nem is tudta hányra kell jönnie értünk, meg hogy ő nek is tudta hogy neki kell értünk jönnie! Pedig az utazás előtt Enikőék mondták neki, hogy csütörtökön akkor este jöjjön ki értünk a vonathoz. Szóval nem igaz, hogy nem tudott róla...és amúgy meg ő az egyetlen sofőr...ki a fasz jönne értünk ha nem ő??! Ha nem biztos benne, menjen oda a Mike-hoz, és kérdezze meg, vagy legalább vegye fel a rohadt telefonját...

Na mind1, a lényeg, hogy hazaértünk, de a taxi pénzt biztosan vissza fogjuk követelni...ha más nem vonják le Marek fizetéséből...engem nem érdekel. Sőt, felőlem ki is rúghatják két héttel a vége előtt...a séffel is megtették.

Mindent összevetve örülök, hogy Atlantic City is az általam már látott városok közé tartozik, de elég volt ennyi időre látni. Többet nem nagyon tudnék ott eltölteni.

A következő héten szerdán lesz szabadnapom, az már a Hershey Park lesz, utána még biztosan lesz 4 vagy 5 szabadnapom. Egyszer szeretnék elmenni Washingtonba, oda bőven elég egy nap. Egyszer mennék Newarkba, nagyon szép park van ott, amit láttunk a vonatról is. New York mesze van, de talán oda is. A többit még nem tudom, majd meglátjuk :)

Na csók mindenkinek, muszály mennem vissza dolgozni :)

Most végre használhatom a laptopot és az internetet...nem is gondolná az ember, hogy milyen jó dolog is ez. Mert olyan természetesnek tartjuk, de ha nincs majd belehalunk :)

Hétfőn reggel elment az áram, és kiderült, hogy az egyik pózna kidőlt a táborban, és nem lehet olyan gyorsan megcsinálni. A konyhában sem működött a légkondi, nem volt lámpa, nem volt jég...semmi nem működött. Bekapcsoltak egy generátort, hogy azért a fagyasztók meg hűtők működjenek, de mást nem lehetett már rákapcsolni. Azt giérték estére készen lesz.

Az vacsora cook out lett, hogy ne kelljen lámpát kapcsolni, de fogyjon az áram. Persze ilyenkor mindent ki kell vinni, így ez nem túl jó, de legalább nem kell söpörni :))

Természetesen nem sikerült megjavítani a vezetéket estére, így teljes sötétségbe borult a tábor ;) Nem lehetett internetezni, nem volt lámpa a canteenban, oda sem tudtunk menni kártyázni. A házban nem lehetett mit csinálni, mert nem égtek a lámpák, és baromi meleg volt, mivel a ventilátorok sem mentek. Mondanom sem kell, hogy rekord melegek vannak itt is, és nem nagy öröm ilyen melegben kint a tűző napon ételt adagolni ;) Amit persze melegen kell tartani....Szóval nem volt mit tenni, hát elaludtunk hamar. Senki nem nyüzsgött, mert nem lehetett, és végre kialudhattuk magunkat!

Reggel a szokásos 7:30-ra mentünk dolgoni. Györgyi (Georgia) már jött velem szemben a ház felé hogy hol van már mindenki...senki sincs a konyhán. Mondtam neki, hogy most jövünk, és mindig ilyenkor kezdünk, és a többieket nem tudom hol vannak. Erre mikor beérünk Bryan elkezd velem veszekedni, hogy miért nem vagyunk már ott fél órája blablabla...kiderült, hogy palacsinta a reggeli, de ő elfelejtette, Messy szabadságon van...és senki sem sütötte meg előre. Már készen kellett volna lenni 600 főra az összes palacsintának. Bent voltak a főnökök, asszisztáltak meg szervezkedtek...mert ugye áram az nem volt. Ott segítettünk ahol éppen a főnökök voltak, nehogy beszóljanak valamit. Györgyi ezt mondta, Jay pont az ellenkezőjét...akkor most mi van??? :))

De ennek ellenére megkaptam a dicséretet a főnöktől, hogy látta ám mennyire jól dolgozom...ilyet állítólag még nem mondott senkinek :) Hát igen...köszönöm az elismerést, virágot az öltözőmbe ;)

Végre túléltük a reggelit, de megint cook out az ebéd, ne kelljen bent semmit használni. Amúgy tök logikus, hogy nincs áram, ezért pizzat kell sütni 600 főre. De közben spórolunk az árammal és csak egy sütőt lehet bekapcsolni....kérdem én a szendvics már nem is étel?????

Pont a fiúkkal étkeztetésénél tartottunk már mikor kaptuk a hírt...mindenki húzzon le egészen a folyóig, mert visszakapcsolják az áramot, de tűz is lehet, szóval senki nem maradhat a konyha (gáz...)közelében. Persze mire leértünk jöhettünk vissza, mert sikeresen visszakapcsolták, és persze nem ütött ki tűz sehol sem ;)

Befejeztük az ebédet, de mivel eléggé elhúzódott nem volt sok szünetünk :( A vacsora rendben lezajlott, és utána mikor visszamentünk a bunk-ba égett a lámpa :))) Néhány nap alatt nem örültem semminek ennyire :))))))))))))

Persze Bryan-re is ráfért az energia, mert akkora fasz volt a két nap alatt...jó általában is fasz, de ilyenkor elkezd fontoskodni, és akkor mindent össze vissza variál.

Most épp szünetem van, egész hosszú, ami valószínűleg annak köszönhető, hogy megint elnézett valamit...de az már nem az én bajom.

Összepakoltam a cuccom, hogy vacsi után csak el kelljen indulni, talán még le tudunk zuhanyozni, de már az sem biztos. Kifizettük a szobát Atlantic Citybe, szóval csak le kell tenni a csomagokat...utána irány a casino és az éjszaka!!!!! Csinálok majd sok képet...esti képeim még nincsenek is táboron kívülről. Mondjuk a táborról sincsenek esti képek... :)

XoXo

Zsófi ;)