Na, ha történik valami, akkor van okom írni. Persze ez nem jelenti azt, hogy van is mindig időm rögtön leírni mindent.
Szóval csütörtökön a délutáni szünetemben itt ültem az internet szobában, és Évával beszélgettem. Mondta, hogy nem dolgoznak pénteken, szóval mi lenne ha találkoznánk. Na, mondom szuper, megyek a civilizációba :DDD Felmentem az irodába, megkérdeztem Mike-tól, hogy Marek elvihet-e a kocsival. Szerencsére azt mondta igen, ezért este miután végeztünk fiúkkal is, én elkéredzkedtem hamarabb, lezuhanyoztam, és irány Lancaster. Az út normálisan 1 óra pont, de persze ha én és Marek együtt vagyunk tuti valami történik :DDD Belekeveredtünk valami dugóba, és ott ácsorogtunk fél órát. Legalább beszélgettünk egy kicsit, mert ha ketten vagyunk csak akkor normális mostanában. Elmesélte az egész Atlantic City-s történetet is. Aztán 9-re oda is értünk az Éváékhoz, és megkönnyebbült mikor mondtam neki, hogy másnap nem kell értem jönnie, majd ők hazavisznek. Haza...mármint vissza a táborba :))) Inkább élnék a mosómedvékkel a pagoda alatt, minthogy ezek a faházak legyenek az otthonom!!!!!
Éváéknál végre rendes ágyban aludhattam, ami az ittlétem egyik legjobb élménye :))))) Na jó ez kis túlzás, de igazi élmény hónapok óta. Hiányzik az ágyikóm, az új szobám...meg úgy minden más is :) Mostmár kezdek ezen gondolkodni, kezd sok lenni ebből a hülye táborból :((
Délelőtt nem nagyon csináltunk semmit, beszélgettünk, el kezdtük nézni a Rettenthetetlent a bazi nagy tv-n, ami Gyuri nagy kedvence :) Kínaiba mentünk ebédelni, aztán megnéztük az outlet boltokat, amiről Lancaster híres a Dutch Wonderland mellett :) Megint megtaláltam az Oakley napszemüveget amit kinéztem magamnak, mindössze 260 dollár, de ha nem a polarizált lencsével veszed, akkor csak 160. Itt meg lehet tekinteni milyen állatul néz ki, de nem pont ebben a színben, hanem feketében gondolnám:
Végülis még mindig azt mondom, hogy megéri, de idén inkább a Karib-tengeri hajóútra költöm a pénzt :) Erről jut eszembe, a csaj aki jön velem tök jó fejnek tűnik. Alig várjuk, hogy végre ott lehessünk, már számoljuk vissza a napokat :) Holnap beszélek vele megint msn-en, és foglalunk szállást, meg ő a repcsijegyet is.
Szóval az outletben vettem magamnak egy olcsó napszemüveget, mivel drágát nem veszek idén, de ez is nagyon jól áll ;)))) Aztán az Aeropostale-ban vettem egy halász nadrágot meg egy pólót, ez a márka itt nagyon vagány és divatos ám ;)))
Elmentünk vásárolni a Walmartba is, ott végre valahára találtam olyan karkötőket amik itt most nagyon trendik. Különböző formájuk van, és itt mindenki gyűjti ezeket, a lényeg, hogy minél több legyen a kezeden belőle. Vettem 4 csomaggal, majd osztozunk rajta mindannyian, oké? :)))) Náluk otthon csináltunk kőrözöttet, amit elhoztam a táborba is. A mexikóiak kérték, hogy hozzak nekik valami magyarosat. Megkapták, és szerették is. Kell itt a konyhán is csinálnom megint :))
A szombat elég gyorsan eltelt, de aztán jött a vasárnap. Az első visiting day...tábori életünk egyik legrosszabb napja ez. Reggel úgy kezdtük, hogy összevesztünk Antonioval, ami nem meglepő, mert egy arrogáns faszkalap, aki sosem dolgozik. Én meg mint supervisor, próbálok rá hatást gyakorolni. Bár hiába...
Végülis túl éltük a napot, nem is volt olyan vészes, mint tavaly, mert mindenki segített a másiknak. Mondtam Missynek, hogy ez nem fog működni, mert nem lehet vele együtt dolgozni, viszont nekem meg semmi hatalmam nincs, csak beszélek a levegőbe, de tudja, hogy azt csinál amit akar. Végül hétfőn megdöbbentő híreket kaptam Pilitől, mondta, hogy a csajok készülnek valamire, szóval legyek résen. Hát mondom jól van, Missy ismer, tudja, hogy jól végzem a munkám. Délután újabb meglepő dolog történt. Guzel, az orosz lány kiköltözött a Dell házból, de ő ennek örült. Viszont a többi lánytól tudom, hogy azért kellett mennie, mert bepaszolták, hoy lopott tőlük. Nemcsak, hogy tőlük, de a mosodában is lopott a ruhák közül. Ekkor belémhasított, hogy tavaly ő volt velem a Dell házban, mikor eltűnt az ipod...ráadásul a konyhán dolgoztunk mindannyian aznap mikor ez történt. Igaz, hogy bizonyítani nem tudom, de szinte biztos vagyok benne, hogy ő volt. Ráadásul én mondtam anno Mike-nak, hogy mindenkit ott motozzon meg, és meg fogjuk találni, de nem tette, mert "biztosan nem a staff közül volt valaki". Nesze neked seggfej!!!
Nagyon mérges voltam, ezért beszéltem Missyvel, aki azt mondta, mondjam el Mike-nak, de nagyon nem fog cselekedni, mert ha ő is volt, se lehet bizonyítani. Ezért vacsoránál beszéltem Mike-kal, de nem nagyon mondott semmit, hisz mit is tehetne. Ezek után jön a Lee, és jól lebaszott, hogy mit akarok én 1 év után, és hogy különben is Guzel az ő alkalmazottja, és próbálja visszhang nélkül kezelni ezt az ügyet, és különben is. Én meg csak álltam ott Missy mellett, hisz ő mondta kivel beszéljek, azt se tudtam mit mondjak...
Ezek után a nap fénypontja az volt, hogy eltakarítottuk a romokat a gyerekek után, de Missy mondta, hogy menjek vissza és ellenőrizzek mindent mégegyszer, aztán oda állított a Lee-vel és közölték, hogy a mexikóiak panaszkodtak rám, hogy többször is durva voltam velük, és nem fenyegettem őket, hogy ki lesznek rúgva...és innentől kezdve a további gondokat elkerülve nem vagyok többet supervisor...hát no comment!!
Ebben a köcsög világban mindig az kap a pofájára, aki dolgozik mindenki más helyett, és mint supervisor próbálja rendben tartani ezt a kócerájt...annyira jellemző. És mindez azért történik, mert én csak névlegesen voltam valaki, de amint aszerint próbáltam cselekedni, akkor már durva voltam, és miután arról volt szó az ellenőrzés után, hogy az első aki nem dolgozik megy haza, azt mertem mondani, hogy mehet haza ha továbbra is ilyen arrogáns lesz....már én vagyok a rossz. Meg miután Missy azt mondta, hogy beszéljek Mike-kal és én beszéltem vele, is én vagyok a rossz...erről ennyit!!
Ma mindezek ellenére jól éreztem magam, és igazából sokkal jobb ez így, mert nem idegeskedek. Szarok az egészre, mert innentől kezdve nem az én felelősségem mit csinálnak. Amíg én elvégzem a munkám, és ők nem, Missy dolga lesz. Szarok rájuk, és nem fogom nézni megcsinálnak-e mindent. Ettől függetlenül ha nem lesz meg, továbbra sem mehetek szünetre amíg meg nem csinálják, de legalább nem én leszek lebaszva érte...
De azért az jellemző, hogy Missy ennyire nem ismer, hiszen tudnia kéne, hogy nem voltam velük gonosz, egyedül ezzel a kis köcsöggel néha, de hát elvileg ez volt a dolgom... Ráadásul elém már kész tényekkel érkezett, meg sem kérdezett, hogy valóban így történt-e, valóban durván beszéltem-e velük, mindegyikkel stb...
Mindegy, a lényeg, hogy már csak a holnapot kell kibírnom, mert csütörtökön Hershey Park végre. Szerencsére nekünk még csak nem is kell a gyerekekkel mennünk, hanem csak mi. Az legalább jó lesz, mindezek ellenére is. Jövő héten pénteken pedig bérelünk autót, és elmegyünk Six Flagsbe Rafael-lel és másik két mexikói fiúval. Szombaton nem tudom még ki fogja használni a kocsit, de este elmegyünk vacsorázni Pilivel, Bobbyval, Manoloval és Marekkel. Bobby szülinapja ma van, de nem mehetnek ki a táborból. Az enyém pedig utána lesz, így megünnepeljük azt is előre, az övét pedig utólag. Aztán vasárnap pedig Piliék használják majd a kocsit, mert nekik akkor van szabadnapjuk. Szóval nem fog az utazás se sok pénzbe kerülni, és mindenki nyer az egésszel. Már alig várom!! Főleg a vidámpark részét :))) A következő vasárnap pedig már a második visiting day lesz...akkor már majdnem vége a tábornak. A gyerekek távozásáig már csak 27 munkanap van hátra (a szabadnapokat nem számolom bele...), és utána a post camp meg már gyerekjáték, szóval azt nem számolom. És....utána....végre....elérkezik a várva várt, joggal kiérdemelt "nyaralás"....aaaaaaaaa Karibi hajóút :)))
De most zárom soraimat, mert kezdenek itt túl sokan és túl hangosak lenni. Megyek a házikómba nézni valami filmet.
